Sihell Ferry

Szülőnk elvesztése óriási tragédia, felnőtt fejjel is. De még nehezebb megbirkózni a gyásszal, ha szerettünk meg sem érhette az öregkort, és idő előtt ment el. Sihell Ferry édesanyja 59 évesen távozott másfél évvel ezelőtt. Az énekes azóta most először tudott beszélni róla, és lapunkat tisztelte meg azzal, hogy könnyeit sem titkolva imádott édesanyjáról mesél.

- Az eszemmel tudom, mi történt, de a szívemmel nem tudom és nem is akarom elfogadni – kezdi Ferry. – Inkább azt mondom, hogy 19. hónapja nem láttam az édesanyámat, azóta nem öleltem át, és nem simogattam meg az arcát, nem fogtam meg a kezét. Ha csak az ujját vágta el, az is fájt a lelkemnek, nemhogy ez, ami történt. Az igazi szerelmek nem gyengülnek, hanem az idő múlásával minden egyes nappal erősödnek. A szeretet is ilyen. Nem enyhül, hanem erősödik, és ez 30 év múltán is így lesz. A testvéreimmel együtt pótolhatatlan köteléket veszítettem el. Minden más lett körülöttem a világban: a színek, a hétfő, a szerda sem olyan, mint volt, és még a víznek is más az íze. A Nap is másképp süt. Minden, amit a köldökzsinóron keresztül kaptam, az most hiányzik anyu nélkül. Az élet apró csodáiból egy kicsit eltűnt az élvezet. Pedig tudom, anyu azt akarná, hogy boldog legyek! Sokat segít a zene, hogy kifejezzem, amit érzek. Több dalt írtam hozzá mostanában, itt vannak a fiókomban, de nem akarom elénekelni. „Velem mulatnak a csillagok az égen, az Angyalok és jó anyám”- idézve az egyik szövegből. Mindig azt mondta: „Gyerekem, hogyan tudsz ennyi dalt megírni? Hogy jutnak eszedbe?” 

A teljes cikk a márciusi lapszámunkban olvasható!