– Nem csak zenei téren zajlanak körülöttetek az események. Egy költözés nagyon sok szervezéssel jár, hogy álltok?
– Nem kertelek, borzasztóan. Kiszemeltünk egy takaros kis lakást, és igen hamar sikerült megegyeznünk az eladóval. Ráadásul kiderült, a hölgy az egyik rajongóm, kérte is, hogy a beköltözést követően legyek kedves magammal vinni az egyik koncertemre. Kitűztük a szerződéskötés napját, amit végül az azt megelőző napon váratlanul lemondott. Itt álltunk a zsákok, dobozok halma közepette, lefoglalva a költöztető cég, az asztalos, a burkoló és a festő időpontját. Ráadásul mindössze két hetünk maradt arra, hogy találjunk egy helyet, ahol átmenetileg meghúzhatjuk magunkat. Hatalmas csalódásként éltem meg, hogy egy rajongóm vert át, s kis híján az utcára kerültünk miatta. A hölgy azóta utolérhetetlen, s mivel tartozik a foglalóval, polgári pert voltunk kénytelenek indítani, hogy visszakapjuk a pénzünket. Továbbra is keressük a leendő otthonunkat, melyet remélhetőleg hamarosan megtalálunk.
– Szomorúan hangzik, de reméljük, hamarosan megtaláljátok a megfelelő lakást. Mindemellett valószínűleg sajnáljátok a vidéki életet is.
– Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Eleinte élveztük a vidéki életet, jó volt nyugodt körülmények között kipihenni a mozgalmas hétvégéket. Azonban a rengeteg ingázás egy idő után tarthatatlanná vált. A televíziós- és rádiós felvételek, a dalok készítése, a készülő nagylemezem stúdiómunkái és az egyéb háttérmunkák mind-mind Budapesthez kötnek, nem is beszélve a barátainkról. A szakmai okok mellett mindketten nagyon vágytunk már vissza a fővárosba. Budapest sokszínűsége, nyüzsgése, lendülete, az ott rejlő lehetőségek pedig mágnesként vonzzák az embert, legalábbis minket mindenféleképp.
A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!
