Katica már kislány korában tudta, hogy a színpad az ő világa. Először színésznőnek készült, azonban az élet akadályokat gördített elé, végül az éneklés mellett döntött. Hosszú utat járt be, karrierjét öt évvel ezelőtt kezdte el komolyan építeni. De mint mondja, megérte a befektetett rengeteg energia és pénz, mert úgy érzi, végre elérte célját. Januárban a Zenebutik csatornán saját műsorral jelentkezett, sőt már a következő terv megvalósításán dolgozik, miközben a magánéletében is óriási változások történtek. Rátalált újra a szerelem, és tavaly nyár elején össze is költözött szerelmével, aki tíz hónappal később, májusban, a születésnapján kérte meg kezét. Az énekesnőnek lapunk júliusi számában jelent meg vadonatúj, harmadik nagylemeze, ennek kapcsán mesélt őszintén a Sztár Limonádénak az életéről, a terveiről, a lánykérésről, és élete egyik legnagyobb fájdalmáról, édesanyja elvesztéséről, aki áprilisban, egy rövid, ám súlyos betegség következében hunyt el.
„Szerető és összetartó családom van”
Katica a legújabb nagylemeze kapcsán mesélt lapunknak életéről. Olyan mélységekig körbejártuk az életét, ami által a közönsége közelebbről is megismerheti. A legnagyobb őszinteséggel idéztük fel az útját, ami a mai sikereihez vezetett. Az énekesnő a legnagyobb szeretetben nőtt fel családjában, ami mai napig biztonságot nyújt számára.
– Az óvodás korom emlékei maradtak csak meg bennem, de rendkívül jó gyermekkorom volt. Amikor születtem, anyukámnak már volt két gyermeke az előző házasságából, így sokáig én voltam a legkisebb a családban. Elég szerény körülmények között éltünk, nem dúskáltunk anyagi javakban, viszont annál boldogabbak voltunk. Szerető és összetartó családom van, a nagyszüleim is ezt a példát mutatták nekünk, bár sajnos már csak egy nagymamám van közöttünk. Óriási szeretetburok vett körül, csak jó emlékek élnek bennem – kezdte a Sztár Limonádénak.
Ahogy az lenni szokott, Katicánál is már kislány korában megmutatkozott tehetsége.
– A zene szeretete is korán kezdődött. A nővérem énekelt, ő volt az első a családban, akinél ez megmutatkozott, de az egyértelmű, hogy édesanyánktól örököltük zeneiségünket. Bár nagyon jó volt a hangja, de csak saját kedvtelésből énekelt, így ő nem vágyott sosem erre a pályára. Ahogy említettem, a nővérem kezdte elsőként ezt komolyan venni, és az általános iskola énekkarának volt a tagja. Én szinten abba a suliba jártam, és még egész pici voltam, amikor már beválogattak az idősebb gyerekek közé a kórusba. A tanárom a tesóm miatt külön figyelmet fordított rám, mert abban bízott, hogy hasonlóképpen nekem is jó hangom van. Éveken át a nagyobb lányok között énekeltem. Mindig is szerettem szerepelni, izgatott voltam minden fellépés előtt, így ha színpadra álltam, borzasztó lámpaláz fogott el. Remegett a gyomrom, a lábam, és még a hangom is. Izgulós típus voltam, de mindettől függetlenül imádtam azt a környezetet – emlékezett vissza.
A teljes anyag a Sztár Limonádé júliusi lapszámában olvasható.
