– Jó pár nehézséget megéltünk együtt Arankával, főleg a házasságunk elején voltak nagyon szűkös éveink is – meséli lapunknak Kökény Attila. – Kellett a pénz, így hét éven át sokat dolgoztam külföldön, de soha, meg se fordult a fejemben, hogy idegenben kezdjünk új életet. Jól érzem magam a hazámban: itthon élek, itthon énekelek, a saját nyelvemen tudom csak szívből átadni az embereknek, amit szeretnék. Ide köt az égvilágon minden: a gyökereim, ahol felnőttem, a család, a barátaim. Kilenc hónap Franciaországban, ez volt a legtöbb, amit távol töltöttem, közben folyamatosan gyötört a honvágy. Az utolsó külföldi munkámat 12 éve vállaltam el, Svájcban, épp akkoriban született meg a kislányom. Kiutaztam, de borzasztóan éreztem magam, semmihez nem volt kedvem, még enni se. Egy hónap múlva Aranka utánam jött a babával, és addigra annyira lesoványodtam, hogy nem ismert meg, amikor leszállt a buszról. Hazajöttem, és azóta a család nélkül nem is hagytam el az országot.
A teljes cikk a márciusi lapszámunkban olvasható!
