– Gyerekkorom óta ismerem Adrit, később egy osztályba jártunk a szakmunkásképzőben – meséli lapunknak csillogó szemekkel Béci. – Ruházati kereskedőnek tanultunk. Néha ott maradtunk az iskolában összebújni, csókolózni, de akkor még nem jöttünk össze komolyabban. Aztán évek teltek el, és bár tartottuk közben a kapcsolatot, más utakon jártunk. Fél évvel azelőtt, hogy bementem a villába, épp mindketten szakítottunk a párunkkal, és újra összesodort minket a szél. Ekkor találtunk egymásra igazán. 2012-ben összeházasodtunk, tavaly pedig Adri születésnapján másodszor is megerősítettük az igent. Az első lagzi idején épp a kislányunkat vártuk, így nem tudtunk annyira önfeledten mulatozni, de másodjára bepótoltuk. Napsugár májusban lesz 4 éves, imádjuk őt. Vele együtt az egész család nagyon nehezen viseli az óvodát. Úgy érzem, ez az első olyan kötelezettség az életben, amikor elszakítják a szülőktől a gyermeket, persze nyilván nem lehet velünk egész nap, hiszen mindkettőnknek dolgozni kell. De mégis iszonyú látni, amikor reggel bevisszük a kislányt az oviba, és sír, és bömböl és szorít, mert nem akar ott maradni. Két hét leforgása alatt kétszer is beteg lett, a második egyértelműen lelki alapon jött nála. Sokkal intelligensebb és érettebb a koránál, ezért inkább a felnőttek társaságában érzi jól magát. Velünk szeret lenni a legjobban, amennyi időt csak lehet, együtt töltünk, hármasban.
A teljes cikk a májusi lapszámunkban olvasható!
