Horváth Tamás

Horváth Tamás nem szégyelli és sosem titkolta, hogy mély szegénységben nőtt fel. Nemrég visszalátogatott Tamásiba, ahonnan indult az élete, ez pedig rendkívül mély érzéseket szakított fel a fiatal énekesben, melyről a Sztár Limonádénak mesélt. Azt is elárulta, kisfiúként már arról álmodott, hogy sikeres zenész lesz. Úgy tűnik, minden álma teljesült, hiszen május végén már a második Budapest Parkos nagykoncertjén is túl van, de hamarosan újra feltűnik a képernyőn is, hiszen a Sztárban Sztár Leszek! mesterei egyikének őt kérte fel a TV2.

Az énekes ritkán enged meg magának pihenőt, most azonban májusban adódott egy szabad nap, és nem volt kérdés számára, hogy visszamegy arra a helyre, ahol minden kezdődött…

- Május elsejére szándékosan nem vállaltunk fellépést, és mivel arra a hétre esett anyák napja, a feleségem kitalálta, hogy látogassunk el édesanyám sírjához, Tamásiba. Ha alkalmunk adódik, több órát is eltöltünk, és ez most sem volt másképp. Szeretek ott lenni, kicsit elgondolkodni a múlton, a jelenen, a jövőn. Nem tudtam, hogy a ház, amelyben éltem, milyen állapotban van, ezért döntöttünk úgy, hogy oda is ellátogatunk. Amikor benne laktunk is, már erőteljesen roskadozott, de kíváncsi voltam, mit látunk majd – kezdte lapunknak az énekes, akit régi szomszédjai sok év után ma is örömmel fogadtak.

Régi szomszédjaival nosztalgiázott

- Nagyon boldog vagyok, mert nem csak a házat tudtam megnézni, hanem találkoztam olyan gyermekkori barátommal, akivel együtt nőttem fel. De beszélgettem a szüleivel is, és rendkívül jó érzéssel töltött el az a néhány óra. A régi szomszédokkal rengeteget nosztalgiáztunk édesanyámról, rólam. Egyszerű, szerény emberek, a szó jó értelmében mondva, akik barátsággal és kedvességgel fogadtak. Jó volt felidézni a gyerekkori élményeket – tette hozzá Tomi, aki közösségi oldalán élőben jelentkezett be a helyszínről, és ezzel komoly célja volt: példát mutatni!

- Szerettem volna megmutatni, hogy nagy szegénységből is meg lehet valósítani az álmainkat, elérhetjük a céljainkat, és ehhez az kell, hogy nagyon erősen higgyünk magunkban, és ne engedjük, hogy a környezetünk – bárki, bármi – befolyásoljon. Ha úgy érezzük, hogy van célunk és a hivatásunk, akkor küzdjünk érte. Tartsuk magunkat ahhoz, amit a fejünkbe veszünk. Én is így voltam ezzel, hiszen amikor 7-8 évesen a gitárral a kezemben azt mondtam, hogy egyszer majd sikeres leszek, mindenki csak mosolygott egy nagyot – mondta őszintén a május 25-i Budapest Parkos nagykoncertjére készülő zenész, aki azt is elárulta, milyen érzésekkel töltötte el, amikor belépett a ma már nagyon rossz állapotban lévő házba.

A teljes cikk a júniusi lapszámunkban olvasható!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató