Jessy

Jessy számára is nagyon hiányzik a színpad és a közönség. Az elmúlt hónapokat hobbijának szentelhette, hiszen az énekes rendkívül igényes nem csak önmagára, hanem a zenei technikákra is. Kevesen tudják, hogy órákat gyűjt, és bizony olyan darabok is vannak a tulajdonában, amik több mint száz évesek, és híres órásmester keze alól került ki. Az elmúlt időszakban, ha fellépések nem is voltak, a munka nem állt le, és egy új dalával hallható a Dallamokon át válogatásalbumon.

- Melyik dalodra esett a választásod?

- Minden éjszaka felnézek az égre című dalom hallható a Dallamokon át következő válogatáslemezén. Mint oly sok nótám, ez is Ferryvel közös szerzeményem, és a barátságunknak egy szimbóluma. Egy érzelmes, romantikus dal, amit itt fog a közönség először hallani tőlem.

- A zene mellett saját vállalkozást működtetsz. A sok elfoglaltságod ellenére mennyi idő jut magadra?

- Ez az év mindnyájunk számára egy új helyzetet hozott. A zene nagyon fontos központja az életemnek, gyógyít, elvisz a világ bármely pontjára. Rengeteg stílust hallgatok, és itt kapcsolódik be egyben a hobbim is, hiszen nekem nagyon fontos, hogy kiváló minőségű hangfalakból szóljon a zene. Minden sokkal élvezhetőbb így, akár egy film hangzása is. Most negyvenkét éves koromra már hála Istennek meg is tehettem, hogy a legjobb minőséget vásárolhassam meg magamnak, és minden olyan technikai kütyüt, ami még jobban élvezetesebbé teszi a zene iránti szeretetemet. A koronavírus-járvány miatt rákényszerültem én is, hogy otthon maradjak, ezért sokkal több időt tudtam szentelni a hobbimra, mint bármikor.

- Úgy tudom, az órák is nagy szenvedélyeddé váltak…

- Igen, de ha fogalmazhatok úgy, most már kigyógyuló félben vagyok. Rengeteg órám van, és nem bővítem tovább a gyűjteményemet. Mindenféle kategória megtalálható közötte, akadnak nagyon különleges darabok is. Nagyon szeretem a régi zsebóra beépítéseket, ebből is van szép számmal. Ezek hetven és százhúsz éves órák, különböző szíjakkal. Híres, múlt századi órásmesterek alkotásai, és nagy örömmel tölt el, hogy ezeket birtokolhatom. Van egy olyan órám is, amit Németországban gyártottak 1875-ben, valamikor zsebórának készült, ma pedig már a kezemen hordom. Sokat szoktam azon elmélkedni, vajon mennyi mindent láthatott már az a szerkezet, ki lehetett az első tulajdonosa, milyen utat járhatott be, mire hozzám került. Azon az időszakomon túl vagyok, hogy bemegyek egy üzletbe és vegyek egy divatos darabot magamnak.

A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!

 

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató