Babai Norbi

Sihell Ferry segített elindulni unokatestvérének, Babai Norbinak. Legalábbis ami a médiában való bemutatkozást jelenti. A fiatal énekes pedig boldog, mert gyermekkora óta erre vágyott. Már csak azt szeretné, hogy egy saját cédéje is megjelenhessen. Akkor, mint mondj úgy érezné, hogy maradandót alkotott.

- Egyre többen megismernek téged a Dallamokon átból. Milyen érzés ez neked?

- Nagyon pozitív érzés tölt el attól, hogy egyre többen megismernek, egyre többen gratulálnak. Számomra azért is fontos a visszajelzés, visszaigazolás, mert rengetegen ismernek zenészként, és megszokták, hogy egy billentyű mögött állva a legismertebb mulatós dalokkal szórakoztatom őket, most viszont egészen más oldalamról mutatkozhatok be a közönségemnek.

- Nem most kezdted a zenélést… Hogyan indult a pályád?

- Zenész családból származom, mindkét nagyapám elismert muzsikus volt. Gyermekkoromban már a hangszerekről álmodoztam, székeken, fazekakon doboltam. Nem volt sajátom, kölcsönkért hangszereken tanultam, autodidakta módon. Az első komoly zenélésem 15 évesen volt, ennek már 25 éve. Egy barátom szüleinek volt egy lakókocsis büféegységük, ők adtak lehetőséget arra, hogy ott zenéljünk a barátaimmal, természetesen ingyen. Nekünk már a lehetőség is nagy dolog volt, hát még az, hogy végül nem mentünk üres kézzel haza, mert 15.000,- Ft – ot kerestük borravalóként. Ez akkor elég jó pénznek számított. Ezután egy-két évet hobbiszinten zenélgettünk együtt, majd 17 éves koromban, a szomszédfalubeli kocsmában kaptunk állandó lehetőséget, minden héten péntek –szombaton zenélhettünk. Innentől indult meg a folytonosság, sorba jöttek a felkérések a környékről. Aztán  10 évvel ezelőtt megalakítottam a Gin-Tonic nevű esküvő -és rendezvényzenekaromat, ami azóta az egyik stabil láb az életemben.

- Szép családod van, mit szólnak a sikereidhez? Mesélj róluk is egy kicsit!

- Mónival, a feleségemmel 19 éve vagyunk együtt. A nagyobbik fiam, Bence 15 éves, a kisebbik, Bálint pedig 7. Mindhárman nagyon büszkék rám, mindenben támogatnak, de nem csak most, hogy tv-ben szerepelek, hanem akkor is, amikor muzsikálok. Ezalatt azt értem, hogy hozzám alakítják a családi programokat, mert nekem a zenélési időpontok mindig kötöttek. Mindkét fiamnak fontos a zene, zongorán és dobon tanulnak. Nem tudom, hogy mi lesz később, fogják-e folytatni a zenét, de most még nagyon lelkesek és élvezik. A jövő pedig majd hozza, amit kell. Mi Mónival mindenben támogatjuk őket. Bence idén kezdi a középiskolát, fodrásznak tanul, Bálint pedig a 2. osztályt kezdi el.

- Te tartod össze az egész családot?

- Teljes vállszélességgel állok a családom rendelkezésére, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nekik jó legyen. Van 4 testvérem, 3 édes és egy féltestvérem anyai ágon. Az édes testvérek közül én vagyok a legfiatalabb, de rám hárult a család összetartása. Mindannyian másfelé élünk. A legidősebb bátyám Robi, ő egy fogyatékkal élők intézetében él Darvastón, rendszeresen vállalom a felelősséget érte, így gyakran ki tud jönni hozzánk. A másik bátyám Tomi, - aki igazi agglegény, és éli a kalandos életét, igazi világutazó – ilyenkor, ha ideje engedi, ő is lejön hozzánk Keszthelyre, és együtt tudunk lenni. Az öcsénk Dávid, ő közel lakik hozzánk, így vele gyakran tudok találkozni, jó a kapcsoltunk, ő a szívemben az igazi kistestvér. A nővérem pedig Kriszti, éli a saját életét a saját családjával, vele telefonon tartjuk a kapcsolatot, s bár ritkábban találkozunk, de tudja, hogy ha bármi baj van, engem azonnal hívhat. Azért fontos, hogy a testvéreimmel jó kapcsolatot ápoljak, mert úgy nevelkedtem fel, hogy a család a legfontosabb. A testvéreim mellett édesanyám is nagyon fontos számomra, ő az egyik legnagyobb rajongóm.

A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató