Henna

Henna rosszul élte meg az elmúlt időszak kényszerpihenőjét. Az énekesnő számára rendkívül hiányzott a színpad és a közönség. A Sztár Limonádénak elárulta, miután elapadt a bevételi forrása, igyekezett munkát találni, azonban nem járt sikerrel. A sok stressz után pedig újabb csapásként élte meg, amikor a kormány nem enyhített a rendezvények 500 fő feletti létszámát illetően. Most az tartja benne a lelket, hogy előbb-utóbb vége lesz ennek a rémálomnak, és minden visszaáll a régi kerékvágásba.

- Hogy élted meg a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetet. Egyrészt azt, hogy nem léphettetek fel, másrészt a bezártságot?

- Sajnos nagyon rosszul. Talán azt viseltem a legnehezebben, hogy nem tudtunk színpadra állni, és nem kaptam meg azt az adrenalint, amit ilyenkor kapok. Arról nem beszélve, hogy anyagilag sem könnyű, hiszen egyik pillanatról a másikra apadtak el a bevételi forrásaink. Nem panaszkodásképpen mondom, mert pontosan tudom, hogy mindenki más is így van ezzel. Hosszú idő maradt ki, és mi júliusban állhattunk újra színpadra.

- Mivel töltötted ezt az időszakot?

- Mint mindenki más, én is főztem, mostam, takarítottam, pihentem, lustálkodtam. Sajnos nagyon sokat idegeskedtem, hiszen minden bizonytalan volt. Egészen mostanáig nem találkoztunk ilyen helyzettel, ami váratlan és szokatlan volt számomra.

- Milyen érzés volt újra közönség előtt énekelni?

- Leírhatatlanul jó. Soha nem fogom elfelejteni. Egy esküvőn vettünk részt, a menyasszonynak voltunk a meglepetés vendégei, az ara pedig annyira örült, hogy egyenesen felkapott, majd háromszor-négyszer megpörgetett. Jó kis buli volt, örültünk, hogy ott lehettünk.

- Te és Ferry különösen jó kapcsolatot ápoltok a rajongóitokkal. Nemrégiben volt a Dallamokon át Családi nap, ami már évek óta hagyomány nálatok. Milyen volt újra találkozni a résztvevőkkel?

- Fantasztikus élmény volt ennyi idő után újra találkozni. Rengeteg ajándékkal leptek meg a rajongóink, nem beszélve arról a szeretetáradatról, amit kaptunk tőlük. Sőt főztek, még a kedvenc ételeink is előkerültek, amivel minket szerettek volna meglepni. És valóban sikerült is nekik, hiszen egy terülj, terülj asztalkám kerekedett, ahol a kolbászoktól, a zöldségekig minden fellelhető volt. Jól sikerült, bár ez mindig így szokott lenni. A sok kedvességért cserébe pedig mi igyekeztünk minél többet énekelni és rengeteg közös fotó is készült.

A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató