Dancs Annamari

Dancs Annamari kihasználta tavasszal a kényszerpihenőt, újra zongora mellé ült, és gyermekdalokat írt. Három és fél éves kisfia is nagy segítségére volt ebben, aki véleményét is elmondta édesanyja alkotásairól. A munka olyan jól haladt, hogy novemberben már egy album formájában is megjelenik az elmúlt időszak gyümölcse. A Budapesti Operettszínház sztárjának a hangja azonban Sláger Tibó legújabb albumán is felcsendül, hiszen ismeretségük régre nyúl vissza, az énekesnő repertoárjában több dal is a zenész „tollából” ered. A Sztár Limonádénak mesélt munkáról, tervekről, de azt is elárulta: két és fél éve talált rá újra a szerelem, párjával azóta is a legnagyobb boldogságban élnek hármasban, egy kis családot alkotva.

- Hogyan kezdődött a munkakapcsolatod Sláger Tibóval és mi hallható a most megjelent válogatáslemezen tőled?

- A történet 2005-re nyúlik vissza, amikor még javában könnyűzenei énekesnőként tevékenykedtem Erdélyben. Tizenöt évvel ezelőtt találkoztam először Tibóval egy fellépés alkalmával. Nagyon kellemes ember, és rendkívül jó zenésznek tartom. Akkor kezdtünk el beszélgetni a szerzeményeiről, megkérdezte, lenne-e kedvem vele dolgozni. Természetesen igent mondtam rá, és kaptam tőle „ajándékba” három fantasztikus dalt. Abban az évben megjelent egy lemezem, ahol helyet kaptak ezek a nóták is. A közönség is nagyon jól fogadta, gyakran énekeltem a fellépéseken, most pedig újra előkerült a Becsszó dalom, ami felkerült erre a lemezre, remélem, hogy ennyi év után is ütős lesz. Azt szoktam mondani, a jó zene megmarad, bármilyen divat is jön, jó dallamokra mindig igény lesz.

- Mit lehet tudni, mivel foglalatoskodsz az utóbbi időben?

- Szakmailag minden nagyon pezseg. A Zeneakadémián végeztem, amikor még könnyűzenével foglalkoztam, már írtam dalokat. Közben elkerültem a Budapesti Operettszínházhoz, és már tíz éve vagyok a társulat tagja. Az elmúlt években keveset alkottam, de a tavaszi pandémiás időszak nagyszerű lehetőség volt arra, hogy a hosszú kihagyás után leüljek a zongorához. Nagyon aktív voltam, gyerekdalokat írtam. Sőt egy teljes lemezt sikerült összeállítanom, és remélhetőleg november közepén napvilágot fog látni. Én is anyuka vagyok, van egy három és fél éves hiperaktív gyermekem, aki nagyon kritikus az anyukájával szemben. (nevet) Akármit nem hallgat és nem fogad el zeneileg, már ilyen idősen is van külön véleménye. Ugyanakkor erős inspirációs forrás, mert amennyire lefáraszt, annyira fel is tölt a kisfiam. Ebbe a munkába szülőként nagyon sok olyan tapasztalatomat beletettem, ami egy gyereklemeznél kritérium lehet. Figyelembe veszem, hogy ne csak a gyerkőcöknek legyen mondanivalója, hanem a szülőknek is. Alkotótársaimmal közösen próbáltuk úgy írni a dalokat, ha a szülőknek sokszor kell meghallgatniuk, ne legyen számukra sem monoton.

- Letesztelted ezeket a dalokat a kisfiadon, Ádámon is?

- Természetesen. Amikor volt egy ötletem, és elénekeltem vagy eldúdoltam neki, akkor elmondta a véleményét. Volt, ami nagyon vagy kevésbé tetszett neki, de már most vannak nagy kedvencei. Arra törekszünk, hogy legyen mondanivalója és nevelőértéke egy gyerek számára ezeknek a daloknak. Nagyon odafigyeltünk, hogy ne legyenek sértések, csúfolódások benne. Modern, mai zenét, hangszerelést alkottunk a dalokhoz és amennyire könnyű feladatnak tűnik, pont annyira felelősségteljes is. Nehéz mezsgye, de bátorkodtam ebbe belevágni.

- Említetted, hogy elfoglaltad magad a karantén idején is, de hogy éled meg a koronavírus miatt kialakult helyzetet?

- Igyekszem nem tragikusan megélni. Mi is betartunk minden szabályt, figyelembe vesszük, hogy milyen most a világ. Meg kell tanulnunk ezzel a helyzettel élni. Nem veszíthetjük el az optimizmusunkat, nem hagyhatjuk el magunkat. Szerencsés vagyok, mert olyan párom van, aki ebben megerősít, és hasonlóképpen gondolkodik, mint én. Hárman, a kisfiammal nem drámaként éltünk, éljük meg ezt az időszakot. Ez az év úgy telt el, hogy kevesebb koncertem, feladatom volt, de együtt lehettem a családommal, amire az elmúlt években talán kevesebb idő jutott.

- A színházban is van bőven feladatod?

- Nemrég volt egy premierünk, amit eredetileg márciusban mutattunk volna be, a La Mancha lovagja, melyben a női főszerepet Aldonza/Dulcinea-t alakítottam. Egy időre a koronavírus miatt leálltak a munkák, később az elmaradt előadásokat pótoltuk be. Nem könnyű senkinek, alkalmazkodni kell, és hatalmas toleranciával kell kezelni. Folyamatosan tesztelnek bennünket, én már ötszörösen vagyok negatív. (nevet) Régen voltak olyan időszakok, amikor egy hónapban húsz előadás ment le a sok fellépés mellett, most más a helyzet. Mi is és a közönség is nagyon örül, ha egy előadást vagy egy koncertet meg tudunk tartani. Leszűkült minden, és más feltételekhez kell alkalmazkodni.

A teljes cikk a novemberi lapszámunkban olvasható!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató