Harsányi Gábor

Sikerült megőriznie jó fizikumát, kölykös arcvonásait és fiatalkori, huncut tekintetét, így nehéz elhinni, hogy betöltötte a hetvenet és ötven éve van a pályán. Ő sem érti, miért szaladtak el úgy az évek, de hálát érez, amiért eddig is rengeteget játszhatott.

Harsányi Gábor hálás a Sorsnak, amiért fél évszázada a pályán lehet, sem egészségben, sem szerencsében nem volt hiánya és a végletektől a végletekig játszhatott a szerepeiben.

- Ez nem mindenkinek adatik meg! – kezdte Harsányi. – Zenthe Ferenc mondta az utolsó interjújában, hogy ’jó volt élni’ - én nagyon bízom benne, hogy ez nem az utolsó interjúm, de azt én is elmondhatom, hogy jó volt élni! Persze, nemcsak sikereim voltak, sok kudarc is ért, ám visszagondolva mégis úgy érzem, kiválasztott vagyok. Volt, hogy úgy éreztem, lelkileg beledöngöltek a padlóba, de mindig fel tudtam állni! Ezek nálam a gének is, hiszen drága jó anyám és apám azon túl, hogy sokat segítettek egész életükben, efelett tele voltak hittel és optimizmussal is, ami rám is átsugárzott. Jogász édesapám szerette volna, ha követem a pályáján, ahogy a testvérem, ám attól kezdve, hogy engem felvettek a Színművészeti Főiskolára, nagy érdeklődéssel figyelte a pályám. Amikor sorra jöttek az óriási sikert arató színpadi és filmes alakításaim, megnyugodott és egyúttal végtelenül büszke is lett rám.

A teljes cikk a januári lapszámunkban olvasható!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató