Csibész Tóth Miki

Rajongói nemrég szerenádot adtak neki születésnapja alkalmából, ilyen és hasonló élményekből töltekezik Csibész Tóth Miki. Mert mint mondja, neki is vannak a hétköznapokban gondjai, hiába gondolják sokan úgy, hogy náluk fenékig tejfel az élet. Nemrég például egy sérülés miatt egy hónapra ki kellett vonnia magát a forgalomból…

- Évek óta nagy sikerrel fut Tatán a Klubbod. Mi a titkod, hogy  hónapról hónapra teltházzal fut a bulid?

- Igen, valóban már években számolhatunk. Hamarosan ötvenedik alkalommal találkozhatom a saját rajongói klubomban az én kedves közönségemmel. Az, hogy mi a titka a klubnak, ezen én is sokat gondolkodom, és arra jutok, hogy ez egy család tulajdonképpen. Itt mindenki egyenlő, és minden művész, aki elfogadja a meghívásom, azonnal felveszi a ritmust. Ezt a közönség érzi és innen nincs visszaút, csak jó hangulat! Szó szerint számolják a napokat maguk előtt, mikor lesz a következő. Egyszerűen imádom őket, egy nagy család vagyunk, akik minden hónapban összejönnek legalább 130-an és egy baromi nagyot mulatunk. Ez gyógyszer is, tudok olyan vendéget, aki a hétköznapokban szenved, beteg, de eljön a buliba és felgyógyul egy kis időre. Hát ezért érdemes csinálni, mert az öröm az arcukon nekem mindent megér, nekem a közönségem a drogom!

- Van valamilyen hihetetlen élményed, amit rajongók okoztak neked?

- A rajongóim mindig okoznak nekem nagy meglepetéseket! Hihetetlen mit csináltak a legutóbbi szülinapomkor: szerenádot adtak éjjel a házam előtt. Én már aludtam bizony, és arra ébredtem, hogy ők kórusban dalolnak, amikor kinéztem az ablakon. Legalább 20 csajszi énekelte az egyik dalom, amelynek címe: Jó lenne még egyszer 20 éves lenni. Nagyon meghatódtam. Beinvitáltam őket és néhány pálinka után egy nagyot buliztunk együtt!

A teljes cikk a januári lapszámunkban olvasható!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató