Roby köszi köszi

A közkedvelt erdélyi énekest egyre több zenecsatornán láthatjuk. Roby most elárulta lapunknak: Jollynak köszönheti, hogy elindult a karrierje, ami jó ideig sajnos háttérbe szorult egy családi tragédia miatt.

- Roby köszi köszi. Miért kell ez a két szó is a nevedhez?

- Pályafutásom elején sokat zenéltem éjszakai szórakozóhelyeken, és mivel nagyon tetszett az embereknek a muzsikám, sokszor plusz juttatás formájában kedveskedtek, amire csak annyit volt időm mondani „köszi, köszi. Így ment ez heteken, hónapokon át. Egyre népszerűbb lettem, az emberek már az utcán is felismertek és előre köszöntek: „szia, köszi köszi”. Így lett ez a név az én szerencseszimbólumom, mivel különleges név és az emberek is hamar megjegyzik.

- Eléggé ismert és népszerű előadó vagy Erdélyben, hiszen ott is élsz.

- Igen, Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön születtem, azóta is itt élek. 8 éves voltam, amikor láttam a tévében egy hangszert, akkor még nem tudtam mi az, de egyből beleszerettem. 10 évesen kaptam egyet ajándékba, attól kezdve elkezdtem zongora- és énekórákra járni, ezek a mai napig tartanak, továbbra is hétről hétre, hónapról hónapra fejlesztem magam. Ennek köszönhetően mára már közkedvelt erdélyi előadó, zeneszerző és szövegíró lettem.

- Annak idején Jolly-val is dolgoztatok együtt, sőt egy közös cédétek is megjelent. Hogyan jött a közös munka?

- Mindig nagy tisztelője voltam Jollynak, így hát meghívtam az egyik születésnapi partimra meglepetés vendégként. A fellépésből közös éneklés, majd barátság lett, amelyet több Jolly-Roby fellépés követett. Ennek gyümölcseként pedig 2009-ben megjelent az első, erdélyi- magyarországi közös, mulatós produkció, a Szívből szeretni című duett album, amelynek nagy sikere lett és remélem, hogy a jövőben majd folytatása is lesz. Jollynak köszönhetem, hogy elindult a karrierem, ő volt az, aki lehetőséget adott arra, hogy magyarországi tévécsatornán is szerepeljek. A nagy sikerű CD megjelenése után az egyre jobban felfelé ívelő karrieremet egy családi tragédia törte meg. Édesanyámat fiatalon elveszítettem, ami nagyon mély nyomott hagyott bennem. 

A teljes cikk a márciusi lapszámunkban olvasható!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Adatvédelmi Tájékoztató