– Két dal erejéig ti is felcsendültök a Bakelit Fesztivál új albumán. Mit hallhatunk tőletek?
– Csak a hold és Az éjjel című dalok 2005-ben és 2006-ban születtek, és úgy gondoltuk, elég idő eltelt, hogy újra lemezre kerüljenek. Elég hosszú utat jártak be, hiszen az egyik szerepelt 2005-ben a European Dance Song Fesztiválon, ami egy nemzetközi dalverseny. Magyarországot ez a formáció képviselte, aminek az érdekessége, hogy magyar nyelven szólalt meg és előkelő helyen szerepelt. Nagyjából öt évvel később egy másik dalunk is hasonló sikert ért el Spanyolországban.
– Új részekkel tér vissza a TV2 zenecsatornáján, a Zenebutikon a Változnak az idők című műsorod.
– Nem áll tőlem távol a televíziózás és a rádiózás világa. A zenei pálya előtt 12 évet rádióztam, sokféle szerepkört töltöttem be. Az idei évben keresett meg a Zenebutik, szeretnének egy videoklipes műsort. Azóta is ez az egyetlen ilyen típusú produkció a csatornán, ennek kezdtük meg most a második évadát. Nagy öröm számomra, mert ez azt jelenti, hogy az első évad sikeresen futott. Péntekenként este 21.10-től, szombaton pedig délben ismétlésként látható a Zenebutikon. A legnagyobb elismerés, amikor anyukám felhív, hogy látott a tévében. (nevet)
– Ha nem a zenével foglalatoskodsz, mi tölti ki a hétköznapjaidat?
– Ha van időm rá, akkor utazom. Nagyon fontos számomra, igaz, csak az elmúlt pár évben alakult így. Sokáig erősen a munkára fókuszáltam, 5-6 éve változott meg bennem valami, és rájöttem, hogy utazni és új dolgokat akarok megismerni. Elég tudatos ember vagyok, kitaláltam, hogy a világ majd’ minden országába szeretnék eljutni, jelenleg több mint húsz helyen jártam. Nagyon élvezem, mindent saját magam szervezek le. Sajnos a koronavírus mindezt idén megakadályozta, így átterveztem ezt a projektet, és Magyarország megyeszékhelyeit veszem most célba. Az ott töltött egy-két nap alatt pedig megnézem, felfedezem a nevezetességeket. Sajnos volt időm is rá, mert a zenészek élete most nem csak játék és mese. (nevet) Rengeteg helyre járunk fellépni, de ilyenkor a színpadon kívül mást nem látunk.
– Hogyan és mikor jött létre a Dred és Doris formációtok?
– Amióta az eszemet tudom, a zenével foglalkozom. Tízévesen a zenei általános iskolában egy farsangi buli alkalmával volt az első bulim. Középiskolában folytattam, de kiegészült a rádiózással. Egyre nagyobb klubokban dolgoztam, idővel rájöttem, hogy nem csak mások számait szeretném játszani. A zenei képesítésemet sokáig nem használtam, mert a diszkózás jobban érdekelt. Egy évet arra szántam, hogy felelevenítettem a tanulmányaimat, és munka szinten, napi nyolc órában, otthon a négy fal között írtam a dalokat, majd úgy éreztem, a barátokon kívül szélesebb körben is meg lehet mutatni a szerzeményeimet a közönségnek. Egy videoklippel indítottam, beküldtem a televízióba és a rádiókba, és egyszer csak elkezdték játszani a dalaimat. Akkoriban DJ-ként jártam fellépni, ennek a következménye, hogy szerettem volna színpadi formába önteni, kiegészülve Dorisszal, ennek már több mint tíz éve.
– Zenészként hogy éled meg a járvány miatt kialakult helyzetet?
– Márciusban volt az utolsó bulink, sajnos a következő hónapok is fellépések nélkül teltek. A szabályozásokat figyelembe véve később már mi is újra színpadra állhattunk, de nem árulok el nagy titkot azzal, hogy 2020-ban egy olyan helyzet állt elő, amire senki nem számított. Ez az év már elszaladt, és csak abban bízhatunk, hogy a 2021-es év ennél szerencsésebb lesz. Több szempontból rosszul érint, hiszen a zenei pályámon kívül a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Szövetségének az elnöke is vagyok, ott nagyon sok nehéz sorssal találkozunk. Nekem egy másik vállalkozásom is a zenére épült, ami rendezvényszervezéssel foglalkozik, ahol ugyanúgy a rendezvények elmaradása miatt most nem tudunk hatékonyan működni. Én szerencsére előre gondolkodtam, hogy mi lesz a jövőben. Biztonságban vagyok, de a legnehezebb része mégis az, hogy nem tudok mit kezdeni a hétvégéimmel. Tizenöt éven keresztül 1-2 hét kivételével nem volt szabad. Fura helyzet alakult ki, ezért találtam ki az utazásokat. A párom civil foglalkozású, és míg ő hétvégén pihenne, nekem mehetnékem van. A jó része, hogy most több időt tudunk együtt tölteni a kedvesemmel, a fellépések idején nem így volt. De remélem, hogy előbb-utóbb kilábalunk ebből a helyzetből.
