– Ti is szerepeltek Sláger Tibó most megjelent albumán a Táncolj cigánylány című dallal. Honnan az ismeretségetek?
– Az első slágerem 1996-ban a Kék a szeme című dal volt, a címadója annak az lemeznek, ami abban az évben készült. Már akkor tudtam, hogy zseniális szerző. Később, amikor összeálltam Tekknő Mikivel, szintén Tibó egyik dalát dolgoztuk fel 2000-ben. Sőt, többször is szerepet kapott a később megjelent CD-inken. Ez a válogatáslemez is azt bizonyítja, hogy nagyon sok előadónak írt dalokat. Sajnos valahogy úgy alakult, hogy nem találkoztunk sokat, ilyen szempontból nem kereszteződtek az útjaink. Tiszteljük egymást, kollégaként tekintünk egymásra. Örömmel tölt el, hogy az ő dalait feldolgozhattuk és sikerre vittük.
– Hogy alakultak a fellépéseitek az elmúlt időszakban, hiszen ti sem állhattatok sokáig színpadra.
– Mint ahogy mindenki, a nyár első hónapjait is fellépések nélkül töltöttük. Később egy reklámcég szervezett egy partibuszt, amivel számos helyre látogattunk el. Majd a bulihajóra, a Balatonra is meghívást kaptunk. Annyi honoráriumot biztosítottak, hogy ezt az időszakot át tudjuk vészelni, szerencsére akadt néhány esküvő is, amit nem szerveztek át a jövő évre, sztárvendégként fel tudtunk lépni. Magánbulikra továbbra is megrendelhetőek vagyunk, ilyen is volt néhány. De folyamatos bizonytalanságban vagyunk. Most újabb nehéz hetek elébe nézünk, hiszen jön a téli időszak, ilyenkor pedig eleve kevesebb lehetőség adódik. Arra mindenképpen jó volt az elmúlt pár hét, hogy valamennyit tudjunk tartalékolni, talán fel tudunk készülni a még rosszabb időszakra.
– Mivel telnek azok a napok, amikor nincs fellépés, amiből mostanában elég sok van?
– Mivel a felkérések mindig hétvégére esnek, a hét többi napja általában mindig ugyanúgy telik. Olyankor igyekeztem elkölteni azt a pénzt, amit hétvégén megkerestem. (nevet) A mostani helyzetben persze ez nem mondható el. Ha telik rá, és a párom éppen nem dolgozik, elintézzük az ügyes-bajos dolgainkat, mindent, ami hozzátartozik az ember ápoltságához. Ha az idő sem engedi, hogy a szabadba menjünk, akkor marad az otthoni tévézés, az pedig nem kerül pénzbe. De ezzel nem sírni akarok, egyszerűen rossz, hogy hét hónapja kirántották a biztos talajt a lábam alól. Amikor több mint két évtizeden át jól keres valaki, egyik napról a másikra megszűnik a bevétele, lelkileg is tönkreteheti az embert.
A teljes cikk a novemberi lapszámunkban olvasható!
