Az énekes-színésznő lakása mindig is a Csongrádi család birtokában volt. Kata az öreg bérház falai között született, később édesanyjával két külön lakásban lettek szomszédok, több évtizeden át férjével élt benne. S. Nagy István élete utolsó húsz évében sokat betegeskedett, gyakorta időzött kórházban is, ám ez sem akadályozta meg abban, hogy haláláig rajongjon feleségéért, és szerelmét dalokban is kifejezze.
– S. – ahogy a szakmában mindenki hívta – két évig udvarolt, mielőtt összeházasodtunk – kezdte Kata. – Utána 35 éven át voltunk férj és feleség, jóban és rosszban, egészségben és betegségben. Amikor egymás szemébe néztünk, megszűnt körülöttünk minden! S. még az utolsó szavaival is szerelmet vallott a kórházi ágyán, csak azután távozott el, mosollyal az arcán… A miénk igazi, nagybetűs Szerelem volt – és van, mert én továbbra is életben tartom a férjem lelkületét, legalább a dalain keresztül! Halála előtt ugyanis azt kérte: „Ne sirass, hanem énekelj engem!” Ezt tiszteletben tartva élek azóta.
A teljes cikk a márciusi lapszámunkban olvasható!
