A 68 éves művész szeret divatosan öltözni, büszke makulátlan külsejére, remek kondijára. Bár fél évszázada van jelen a zeneszakmában, ugyanolyan energikus és fiatalos, mint valaha.
– Bár rohamléptekkel múlnak felettem is az évek, alig van ősz hajszálam – kezdte Lui. – Bárkivel találkozom, ötvenesnek saccol, örülök is, hogy ilyen jó géneket örököltem!Az is frissen tart, hogy nemcsak nagy lányaim vannak, de egy tizenöt éves kamasz fiam is, meg két kisunokám, akikkel muszáj tartanom a tempót, nem lehetek ’öreg papa’. Hetente kétszer járok teniszezni, és orvoshoz is elmegyek, ha szükségét érzem. A feleségem, Zsuzsi kitűnő pilates oktató, az ő segítségével több mindent sikerül kordában tartanom, gyógyszer nélkül.
Az énekes zenei tehetségét szüleitől örökölte: édesapja hegedült, édesanyja a híres Vándorkórus tagja volt. Lui már négyévesen szórakoztatta ovistársait, az ott kapott tapsok ösztönözték később arra, hogy a reflektorfényt válassza.
– Nem volt szabad elárulni az éjszakai fellépéseimen a füredi Vitorlás nevű szórakozóhelyen, hogy még csak 16 vagyok – emlékezett a művész. – Későbbi éveimben is csak akkor volt aláírt munkaszerződésem, amikor a Madách Színházban 8 éven át énekeltem a Macskákban, Mefisztulész karakterét. Harminc évig léptem fel az éjszakában. Ma hetente van egy-két munkám, tavaly több mint százszor bukkantam fel zenecsatornákon. Szerencsére a színjátszás is újra megtalált: a Turay Ida Színházban a Kávéház a Vén Fiákerhez című prózai darabban, Darvasi Ilona igazgatónő jóvoltából társulati tagként játszom. Van egy ’utazós’ mű is az életemben, a Titkok egy hálószobából című vígjáték. A taps, amit a közönségtől kapok, a felém áradó szeretet akár énekesként, akár színjátszóként számomra mindig fontosabb volt, mint a gázsi! Azt kívánom, úgy érjen véget az életem, mint Frank Sinatráé vagy Aradszky Lacikáé: 80 felett a színpadon, miután legördült a függöny!
A teljes cikk a novemberi lapszámunkban olvasható!
