– A jövő évben már a 25. jubileumát ünnepli a Dupla KáVé. Terveztek ebből az alkalomból valamilyen nagyobb szabású koncertet?
– Már a 20. évfordulónál is gondoltam rá, csak ehhez szükségem lenne egy olyan emberre, aki ebben látna fantáziát, és megcsinálná a média munkákat. Sajnos erre még nem találtam megfelelő partnert, akivel ezt össze tudnánk hozni. Esett már róla szó a Sláger TV-ben is, de ott is szükség lenne ehhez egy motorra. Én zenélni szeretek, a stúdiómunkákkal foglalatoskodni. Krisztina, a feleségem a kiadónkat, a digitális felületeket és a műsorszervezést tartja kézben. Ha mégsem jön össze, akkor majd házon belül emlékezünk meg.
– A Dupla KáVé nem arról híres, hogy naponta szerepel az újságok hasábjain. Ez tudatos döntés volt, hogy visszavonultok ilyen tekintetben a médiából?
– A Dupla KáVé megalakulása nagyjából egy időpontra esik a kereskedelmi média „megszületésével”. A ’90-es évek végén jött be az RTL Klub és a TV2 is, ami nagyon komoly felület volt mindenki számára. Mi a Koóstoló című műsor rendszeres fellépői voltunk. Ezáltal szükségesnek láttam, hogy legyen egy olyan ember a médiában, aki az újságcikkek megjelenésével foglalkozik. De idővel olyan felületes lett, és volt egy pont, amikor azt mondtam, nem akarok ebben a továbbiakban részt venni. Ha ezt követően meghívtak egy műsorba szerepelni, az első kérdésem mindig az volt: „Zenélni lehet-e?”. Ha nem, akkor nem vállaltam.
– Zenésztársaddal, Váradi Jenővel a magánéletben milyen a kapcsolatod? Ennyi év után nem lenne meglepő, ha már-már családtagok lennétek egymásnál.
– Csak interneten és telefonon tartjuk a kapcsolatot a fellépéseken kívül. Mindkettőnknek van otthon stúdiója, ezen keresztül készítjük a dalokat. Amikor megalakult a Dupla KáVé és az ehhez kapcsolódó lemezkiadás, nekem volt egy olyan zenei múltam, amiből ezt tudtam finanszírozni. Jenő nem üzlettárs. Kerestem egy olyan „társat”, aki jó zenész és ember. Úgy alakítottuk ki, hogy kollegiális, jó viszony legyen közöttünk. Persze a magánéletünkről is tudunk bizonyos dolgokat. De ma már tulajdonképpen találkozás nélkül is mindent meg lehet oldani, nem kell azért utazni, hogy dolgozni tudjunk a dalainkon.
A teljes cikk a márciusi lapszámunkban olvasható!
