Majd ismét hosszú szabadúszás következett, de közben elvégezte a Színház és Filmművészeti Egyetem koreográfusi szakát. Az elmúlt 12 évben színházi rendezőként, több nagyszerű korszakos színpadi rendezését láthattuk és néhány éve, mint színészpedagógus oktatja a fiatalságot a Kazán István Kamaraszínház színészképző stúdiójában.
– Mint színészpedagógus, mit ajánlana a kezdő fiataloknak?
– Nézze, ez egy kori sajátosság, mármint az, hogy minden második fiatal énekes, színész vagy éppen táncos akar lenni. Ezen elképzelésükhöz nem kalkulálják hozzá, de élettapasztalat híján nem is tudják, hogy ez a szakma milyen rengeteg lemondással, mennyi, de mennyi kitartással, szorgalommal, kudarccal és kihívással jár, s akkor csak egy pár, a szakmánkkal járó jelzőt használtam. Tehát mindezzel annyit szerettem volna mondani, hogy ha hiányoznak ezek a személyiségjegyek, akkor rövid időn belül vagy lemorzsolódnak, vagy kudarcokkal teli szenvedés lesz az egész életük.
– Vagyis nem lehet akárkiből színész, énekes, táncos?
– Nem bizony. De hogy kiből lehet vagy lesz előadóművész, nem is a külső körülmények, hanem adott személy belső, lelki, szellemi, értelmi képességei fogják eldönteni. Mert ha ezek a képességek megvannak, akkor ezek befolyásolják a körülményeiket és nem a körülmények determinálják őket. Persze nem lehet ezt csak fekete vagy fehérben kifejteni, hiszen minden ember más, s mások a körülményei is, de a lényeg, hogy amennyiben sikerül az adott fiatalnak elindulni egy értelmi, szellemi, érzelmi és kulturális fejlődés útján, akkor nagy eséllyel fogja azt elérni, ami szíve vágya, de még egyszer hangsúlyozom, ez egy nagyon nehéz pálya!
