– 2006-ban bejöttem Galambos Tibor igazgató úrhoz a kamaraszínházi ötletemmel, s legnagyobb meglepetésemre igent mondott a felvetésemre. Persze a munka csak akkor kezdődött, hiszen minden külső segítség és anyagi támogatás nélkül fogtunk hozzá, Budai Tünde színésznő és Farkas József íróval – kezdte Kriszt László, akinek akkor még nem igen voltak rendezői tapasztalatai.
– Csak az emlékeimre hagyatkozhattam, ami elég régi volt. Még jó, hogy ami megmaradt, az viszont annyira erős volt, hogy jó alapoknak bizonyultak. Ezek voltak a Színművészetin eltöltött évek, az Operettszínházas időszak, s Kazán Istvánnal és Csemer Gézával, /sajnos csak két évet megért/ Lehár Ferenc zenés színházban szerzett színházi tapasztalataim. Az elmúlt évtizedekben persze több nagy zenés-szórakoztató műsort rendeztem, de ezek nem közvetlenül prózai színházi alkotások voltak.
