Miglécz Zoltán 4 éves korától rajong a zenéért – Harangozó Teri volt az első kedvence, majd szinte minden műfajból lettek újabbak: Louis Armstrong, Deep Purple, Omega, Edda, Lady Gaga, Shakira és még sorolhatnánk. Otthon van az opera és operett műfajában, sőt, elmondása szerint az előző inspirálóan is hatott zenéjére, melynek legelső gyümölcse egy 13 számból álló 70 perces album lett.
„Mindenkinek van egy álma”
Zoltán büszke a kezdetekre, de vitathatatlan is, hogy keveseknek volt rá módja korosztályából, hogy ilyen hamar ismerkedhessen meg a zenével.
„Egész kicsi voltam, négyéves, és a mellettünk lévő utcában volt egy család, nekik volt csak lemezjátszójuk. Oda jártam át lemezeket hallgatni, Az akkori sztárok korongjai mind megvoltak ennek a családnak. Mindenki csodálkozott, hogy egy ilyen kisfiú átmegy oda és órákon keresztül hallgatja azokat a lemezeket. Vicces, mert négyévesen Harangozó Teri „Mindenkinek van egy álma” című száma volt a kedvencem. És akkor mindig azon fantáziáltam, hogy mi is az az ideál; hogy mindenkinek van egy nagy-nagy ideálja. És akkor azt a szót nem értettem. Mindig abból vezettem le, hogy valaki, ide áll” – kezdte a zenész.
„Később volt még egy nagy élményem, amikor Kovács Kati befutott az 1972-es Táncdalfesztiválon. Az egy forró nap volt, egy nyár közepe és nekem megtiltották, hogy lemenjek a közeli bányatóhoz, ami ott volt a faluban, mert féltettek, hogy beleesek. De hatalmas forróság volt és Kovács Kati pedig énekelte, hogy „Add már Uram az esőt!”. És én akkor arra gondoltam, hogy minden úgy ki van száradva, ő pedig közben ezt énekli. Aztán 9-10 éves lehettem, amikor beirattak zeneiskolába, jazz-orgona szakra. Az nagyon tetszett, mert Miskolcra kellett bejárni hetente kétszer. Ezáltal nekem kinyílt a világ. Egyedül elengedtek, busszal és minden olyan csodálatos volt, szabadnak éreztem magam. Itt elsősorban jazz dalokat tanítottak és nagyon sokat gyakoroltam. Itt tanultam meg kottát olvasni, kottát írni. Később azonban egy mezőgazdasági iskolába kerültem el tanulni és ott nem volt lehetőségem zenélni, de azért ott is próbáltam, amit lehetett. Alapítottunk egy duót; egyikünk játszotta a szólót, másikunk az akkordokat. Ez már az Edda, ACDC, Black Sabbath korszak volt, a rocknak a csúcsa; hallgattuk a Szabad Európa rádiót, ahol ezek a rockzenék szóltak, bár ez nem igazán tetszett az iskola vezetőségének.”
„Számomra a zene a lélek hangja”
Bár később hosszabb időszak kimaradt a zenélésben, igazán sosem hanyagolta azt. Volt, hogy iskolai tanulmányai mellett vett magánórákat, később pedig gitárt és szintetizátort vásárolt, majd elkészíthette első önálló lemezét is, amely az „Egymásba szerettünk és építettünk a semmiből csodát” címet viseli. Zoltán jelenleg második lemezén dolgozik, melynek anyaga már készen van.
„Az ember életében vannak nagyon erős érzelmek. Ilyen például a szerelem, elválás, halál, szerencse, balszerencse, vágyódás, stb. Amikor az ember egyszerűen nem tudja elmondani szóban, amit érez, nem tud beszélni, akkor énekel, dalt szerez, vagy megjelenik egy melódia a lelkében. Én úgy érzem, a zene a lélek hangja. Az operaáriákat szerettem volna ötvözni a zenémben, hiszen minden operában a legerősebb érzésnél egy ária jön, amikor a szereplő elénekli, mi történt vele és hogy érez. És nekem is vannak ilyen romantikus pillanataim, amiket úgy érzek, hogy nem lehet szavakba önteni, ezeket az érzéseket szeretném zenével megjeleníteni.”
