Pótszékes teltház fogadta Csongrádi Katát és meghívott vendégművészeit a Stefánia Palotában S. Nagy István emlékkoncertjén. Az színésznő duplázott, hiszen születésnapját is ünnepelte május 18-án, szinte hihetetlen, de a 70-ediket töltötte be.
Azt beszélik, hangos siker volt május 7-én a Stefánia Palotában. Hogy élte meg a koncertet, hogy emlékszik vissza?
Fantasztikus boldogság volt a május 7-i koncert! Nagyon hamar elkelt minden jegy és pótszékes teltház fogadott minket. A közönség az első pillanattól kezdve hatalmas lelkesedéssel énekelte velünk a legendás S. Nagy slágereket, és a végén hosszú percekig állva tapsoltak. Lukin Ágnes rendező, Bognár Edina, Kiss Gabriella szerkesztő és a Mozaik Lions klub tagjai a színfalak mögött irányították, segítették az előadás zökkenőmentesen lebonyolítását.
Sokan voltak kíváncsiak a műsorra, jól tudjuk, hogy volt, aki Münchenből utazott Budapestre?
Az is nagyon megható volt, hogy nemcsak az ország minden tájáról: Szabolcsból, Tiszaújvárosból, Szegedről, Kunszentmártonból utaztak fel erre az előadásra, hanem Szlovákiából és Németországból is érkeztek jó néhányan. Nagy ujjongással fogadták valamennyi színre lépésemet, különösen a Varidance táncosaival: Dunaveczky Évával és Hahn Jusztina Sárával, a rongyos farmerben előadott Reptér című számot. Sokan hoztak virágot és a hosszúra nyúlt előadás után türelmesen várták, hogy átadhassák és személyesen is megölelhessenek.
Rengeteg sztár is tiszteletét tette az eseményen. Milyen volt velük a közös visszaemlékezés?
A slágereket a Stúdió 11 élő zenei kíséretével adtuk elő és külön ajándék, hogy a vezetőjük, Tóth Gyula, annak idején ott muzsikált az Operett Színház zenekarában, amikor én 50 évvel ezelőtt a Hegedűs a háztetőn című musicalben színpadra léptem Bessenyei Ferenc – Reb Tevje – egyik lányaként. Szintén a Stúdió 11-ben zenélt most ifjabb Rátonyi Róbert is, akivel megemlékeztünk édesapjáról, akivel annak idején prózai és zenés színdarabokban is együtt szerepeltünk. Nagy öröm volt feleleveníteni a közös sikereket Straub Dezsővel, akivel filmsorozatban és színpadon is voltak remek élményeink, vagy duettben elénekelni Kocsis Tibóval a Millió rózsaszálat. Volt persze olyan pillanat is, amikor sem énekelni, sem beszélni nem tudtam, mert a meglepetéstől elakadt a szavam. Ugyanis Csonka Bandi váratlanul öt szál rózsával jelent meg a színpadon – egy-egy szállal jelképezve az elmúlt 50 évnyi színpadi létemet – és nem elég, hogy felköszöntött, hanem közelgő szülinapom alkalmából az ott jelenlévő négyszáz főnyi közönséggel együtt elénekelte nekem a Boldog szülinapot dalt is. Jókat sztoriztunk László Attilával, Jáger Gyulával és Sipos Péterrel is, akik magas színvonalon tolmácsolták a Zene nélkül mit érek én, Múlnak a gyermekévek, Kell, hogy várj, Gedeon bácsi című dalokat.
Sikerült kipihenni a szervezéssel járó rengeteg munkát?
Pihenésről szó sem lehetett, mert készülnöm kellett a másik kerek évfordulómra. Az 50+20 éves szülinapomat (a tortán is ezek a számok szerepeltek) ugyanis kétórás műsorral ünnepeltük a Magyarországi Szerb Színházban olyan kiváló pályatársakkal, barátokkal, mint Oszvald Marika, Mikó István, Pitti Katalin, Végvári Ádám, Paor Lilla, Rusz Milán, Komáromi Pisti, Pelsőczy László, Mohai Gábor, Nádas György, Suki István, Hegedűs Valér, akikkel se vége se hossza nem volt az örömteli nosztalgiázásoknak, így ez a jubileum is vastapssal fejeződött be. Hála és köszönet a boldog évekért, aminek lesz folytatása is, ugyanis ezzel a címmel készülök egy retró slágerkoncert sorozatra, amivel itthoni és külföldi meghívásoknak teszek majd eleget a közeljövőben.
