Közel húsz éve két barátjával jött zenélni Budapestre Erdélyből Nagy Joe, de ismerőseivel ellentétben ő itt is ragadt. Az énekes, bár azóta a magyar fővárosban él, büszke gyökereire. Talán az sem véletlen, hogy 15 éve a Bujdosó Székely nevű étteremben dolgozik. Joe a Sztár Limonádénak büszkén mesélt erdélyi gyermekkoráról, a magyarországi kezdetekről és arról is, hogy szeretné, ha fia megismerné a gyökereit.
Lassan már húsz éve annak, hogy Nagy József két kollégájával, tele kalandvággyal elindultak Budapestre zenélni. Ismerősei hamar haza is mentek, de Joe ittragadt és nem bánta meg. Pedig nem volt itt senkije, nem voltak rokonai és nem dúskált a pénzben sem. Sőt! De keresett olcsó albérletet és dolgozni kezdett. Az sem zavarta, hogy eleinte árufeltöltő volt, mindig szerette a fizikai munkát is.
„Nagyon szép gyermekkorom volt, Marosvásárhelytől húsz kilométerre nőttem fel – mesélte lapunknak. – Ma is lenyűgöz Erdély, annyira gyönyörű, a hegyek, az erdők, nem véletlen, hogy annyi írót, költőt megihletett. Talán nem is jöttem volna el, ha lett volna több lehetőség, de nem volt. Úgy éreztem, ott nem tudok kiteljesedni, nem találom meg a helyem, nem tudom majd azt csinálni, amit szeretnék. Így amikor átjöttünk a két kollégámmal, hamar elkezdtem érezni, hogy itt kell maradnom. Pedig tényleg nem volt segítségem, se egy barát, se egy rokon. De tudtam, a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét. Így is lett, az árufeltöltés után egy budai vendéglőbe valaki beajánlott, ott zenéltem két évig. Majd amikor megszűnt, akkor kerültem a Bujdosó Székely, erdélyi étterembe, ahol kimondani is sok, 15 éve játszom már.”
Nagy Joe arról is beszélt, hogy az éttermi élő zenélésen kívül is vannak felkérései, és lesznek tv felvételei is.
„Meg születnek az új dalok, most éppen egy rock and rollos, amolyan Komár Laci, Fenyő Miki stílusú, mert az áll hozzám nagyon közel. Egyébként is a retrot szeretem, azt is játszom. De a munkán kívül a családra is igyekszem maximálisan odafigyelni, hogy velük is eleget tudjak lenni. Most éppen pár napot Siófokon nyaralunk, de majd megyünk a szüleimhez is Erdélybe, mert hiányoznak, a táj is, a jó levegő és szeretném, ha a fiam megismerné a gyökereit.”
