Legendás barátság az övék. Az egykori rendőrfőkapitányt és a Királyt a zene szeretete hozta össze. Egészen Jimmy haláláig szoros kapcsolatban álltak, számtalan emléket őriz az együtt töltött évekről Komáromi Pisti. Egyet közülük a Sztár Limonádéval is megosztott a dalszerző-énekes.
Zámbó Jimmyt már megismerkedésük elején hatalmas népszerűség övezte, karrierje csúcsán volt, amikor meghallotta az akkori rendőrfőkapitányt, Komáromi Pistit zenélni. Hamar megtalálták a közös hangot.
„Gyerekkorom óta zenélek és írok dalokat. Tiszai Feri barátomnak megmutattam a Van esély című dalt, amit én írtam. Kitaláltuk, hogy csinálunk egy tábornoki kórust, fele sztárokból, fele magas beosztású tábornokokból állt, ebben a kórusban volt Jimmy is” – elevenítette fel közös történetük kezdetét Komáromi.
„Később ezt a dalt elkérte, hogy szeretné egyedül is megcsinálni. Onnantól kezdve elmélyült a zenei barátságunk. Este kijárt hozzám, reggelig beszélgettünk és zenéltünk, és utána mentem dolgozni. Egyszer történt, hogy azt mondta, soha senkinek nem producerkedett, de csináljunk nekem lemezt, mert olyan jó a hangom. Az lesz a a címe, hogy Ajándék. Ő mondott beszédet a sajtótájékoztatómon, amin mindenki meglepődött. Később sztárvendég is voltam a koncertjein, brutális bulikat csináltunk” – nosztalgiázott a jó barát, és egy vicces történet is eszébe jutott a régi szép időkből.
Jimmy és Pisti éjszakákat zenéltek át együtt
„Vácon, a Sportcsarnokban rendeztünk a rendőröknek egy koncertet. Szponzorált rendezvény volt, a váci közönség tombolt, hogy nem tudnak bejönni, mert csak rendőröknek volt meghirdetve. Itt léptünk fel közösen Jimmyvel. Volt egy dalom, a Hajótörött, és ez volt az ő kedvenc dala. Bár kérte többször, de sose adtam neki, mert nagyon személyes volt. Marha mérges volt, amikor ezt énekeltem szólóban Vácon a színpadon, „bosszúból” felrohant és beleénekelt a dalba” – idézte fel.
Komáromi Pisti szerint nem biztos, hogy valós kép élt a Királyról a köztudatban.
„A médiában elég össze-vissza dolgok jelentek meg róla, sok olyan történet is, aminek nem volt valóságalapja. Velem mindig tisztességesen és kulturáltan viselkedett, és ez kölcsönös volt. Barátként az utolsó ingjét is odaadta volna” – tette hozzá.
„Sztár is volt, de a jó szíve is megvolt, akit ő befogadott, akkor is szerette, amikor kellett. Amiket olvasok, nekem az nincs meg, tivornyák, nálunk ilyen nem volt. Az én tábornoki, főkapitányi beosztásomban nem lehetett, büszke is volt erre a barátságra. Mi általában a zenéről beszélgettünk” – fűzte hozzá.
