„A színpadra termett”
– Gyöngyike a mai napig egy szép, mutatós hölgy. A korától függetlenül egy vonzó teremtés. Megtévesztően hasonlít a hangja Edith Piafra. Ha nem is húszéves és nem is negyven, mai napig a színpadra való. Megméretette már magát az X-Faktorban is, és csodálkozom, hogy nem nyerte meg, és nincs foglalkoztatva annyira, mint amennyire ez elképzelhető lenne. Meg kell őt becsülni, és örülni kell annak, hogy Magyarországnak van egy ilyen énekesnője. Világszínvonalú, amit képvisel, és nem csoda, ha a hangja hallatán az embernek kicsordul a könnye. A viselkedése és a mozgása mai napig olyan, mint egy fiatal nőé, és örül az ember, ha vele lehet, vagy éppen hallgathatja – kezdte lapunknak a jósnő, aki igazán boldoggá tette az énekesnőt a szavaival.
– Soha nem volt, aki tolja úgy igazán a szekerét. Mindig szeretni és tisztelni fogják, a közönsége soha nem hagyja cserben. Egyre több embert hódít meg a hangjával, és nyitva áll a kapu előtte, hogy mindenki tudja Horváth Gyöngyi nevét – mondta Müller Rózsa.
„Különc és különleges voltam”
– Nagyon jól éreztem magam Rózsánál. Mi évek óta ismerjük egymást, így régi barátként találkoztunk. Hetvenegy éves vagyok, húsz éves korom óta hivatásos énekesnőként állok színpadon. Igaza van Rózsának, soha sehol nem sikerült betörnöm. Ennek oka pedig, hogy különc és különleges voltam. Készen állok a lehetőségek előtt, amiket még hoz az élet. Mindig azt szoktam mondani, a tehetségnek nincs kora – árulta el Gyöngyi, aki egy időszakot lezárt az életében, ám nyitott a jövő adta újdonságokra.
– Sajnos a Nagymező utcai Piaf-os időszaknak végek. Sajnos, meghalt a főnöknőm, illetve Paudits Béla sincs már velünk. Gyönyörű éveket töltöttem ott, nagy élmény volt számomra. Senki nem mondhatja el magáról, hogy 51 évig benne volt ebben a világban, mint én. Most ezt felváltották a nyugdíjas klubok, de oda is szeretettel megyek. És ha jön más, ahogy Rózsa mondja, megyek – zárta a gyönyörű hangú énekesnő.
