Közelgő 70. születésnapja alkalmából adott interjút a Sztár Limonádénak a mindig tündöklő Csongrádi Kata. A művésznő kortalannak érzi magát, és aki hallja és látja őt a színpadon vagy a magánéletben, ezt a kijelentését nem kérdőjelezi meg. És hogy mit gondol a szerelemről? Kata elárulta, hogy ha a Jóisten vagy a férje küld neki egy társat, ő boldog lesz.
• Májusban ünnepli a 70. születésnapját. Hogy érzi magát a bőrében?
• Régi igazság, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, és mivel a vitalitásom huszonévesekhez hasonlítható, ezért 2023. május 18-án a 20. születésnapomat fogom megünnepelni 50 éves tapasztalattal.
• Így képzelte el a 70-es évei kezdetét, boldognak és elégedettnek vallja magát?
• Köszönöm, jól vagyok. Többször túléltem a túlélhetetlent, és hálás vagyok a sorsnak, hogy valamennyi újjászületésem új energiákkal töltött fel. Velem az is jót tett, aki rosszat tett, mert irányt mutatott. Sajnos, néha lusták vagyunk ahhoz, hogy kilépjünk a bennünket lehúzó élethelyzetekből. Nem vesszük észre a baljós jeleket, ezért fordulhat elő, hogy csak egy-egy jól irányzott pofon hatására merünk szakítani egy barátságtalan baráttal, egy megalázásokkal teli munkahellyel vagy egy szerelem nélküli szerelemmel. Szerencsére a kudarcok által megszenvedett igazságok is gazdagítanak bennünket! Visszafelé nézve megértjük, előrefelé nézve pedig megéljük az életünket. Nincs rossz vagy jó, csupán megtapasztalás van, ami elősegíti a fejlődésünket.
• A legtöbb nő fél az öregedéstől. Ön hogy áll ehhez a kérdéshez, büszkén vállalja a korát vagy nem veszi jó néven, ha rákérdeznek?
• A kronológiai életkorunkról nem tehetünk. Az idő múlik, akár tetszik, akár nem, akár félünk tőle, akár nem, akár faggatnak róla, akár nem. Ez van. Ez egy tény. Ez egy szám. Ha dühöngünk miatta, akkor sem változtathatunk rajta, tehát az egyetlen lehetőség: jól megélni. Mi döntünk arról, hogy átadjuk magunkat a kétségbeesésnek és beleragadunk a fölösleges önsajnálatba, vagy megpróbáljuk a legjobbat kihozni belőle. Én az utóbbit választom: a megtanultak alapján igyekszem a lelkemet minél fényesebbre csiszolni. A gyémánt is szén volt valamikor.
• A férjével hogyan ünnepeltek annak idején, István hogyan köszöntötte fel a születésnapokon?
• Egyetlen fa, vagy bokor sem tud tavasszal újraéledni, virágba borulni a gyökerei nélkül. Én is a múltból táplálkozva élem meg a jelent. A férjem és a szüleim a kreativitásomat tartották a legtöbbre. Nagyra értékelték egy-egy versem, dalom, színdarabom, könyvem vagy filmem megszületését, amelyek megjelenését, bemutatását általában egy-egy születésnapomra időzítettünk. A Máté – S. Nagy szerzőpáros által írt „Köszönet a boldog évekért” című számot tulajdonképpen a férjemtől „kaptam”, mivel annak idején a mi házasságunk alapján írta meg ennek a dalnak a szövegét. Én Szász M. Attila segítségével kreáltam hozzá egy olyan videoklipet, amelyikben valamennyi eltávozott családtagom „részt vesz”, és így, a film által „életre kelve” ők most is velem vannak, velem ünnepelnek ezen a jubileumon.
• Nem bánja, hogy nem vállaltak gyermeket?
• A sors úgy hozta, hogy házasságunk első 10 évében a férjem tetemes adósságát voltunk kénytelenek megadni, még saját lakásunk sem volt, bérlakásból bérlakásba vándoroltunk és mire sikerült egyenesbe kerülnünk, ő annyira beteg lett, hogy többé nem gondolhattunk gyerekvállalásra, mert onnantól kezdve 25 éven keresztül az ő ápolása, életben tartása lett a legfontosabb feladatom.
• Ahogy pályája elején, úgy a mai napig nagyon aktív az élet minden területén. Mi tartja lendületben?
• Édesanyám azt mondogatta, hogy „Kislányom, neked az a dolgod, hogy vidd az örömet az embereknek”. Nos, én valamennyi rendelkezésemre álló módon, legyen az zene, ének, színjátszás, műsorvezetés, ezt teszem. Legjobb tudásom szerint, de mivel ehhez a „legjobb tudáshoz” folyamatosan megfelelő testi-lelki kondícióban kell lenni, ezért lételemem a mindennapi tornázás, éneklés és persze az úgynevezett „egészséges táplálkozás”. Vagyis a fogyókúra is. Vallom, hogy a jóság körbejár és minden energia visszaszáll a kibocsájtójára. Úgy érzem, hogy az emberek iránti jót adni akarási szándékom előbb vagy utóbb eljut hozzájuk, és a tőlük felém visszaáramló szeretettől én is szárnyra kapok.
• Van még be nem teljesült álma?
• Amíg élek, adni szeretnék egy jó szót, egy mosolyt, egy kedves dalt, egy vidám percet, amivel boldogabbá tehetek másokat, és mivel a gondolatnak, a szónak teremtő ereje van, ezért minden tevékenységemmel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy próbáljuk megbecsülni életünk minden egyes pillanatát, mert „Csoda az élet!”
• Úgy tudjuk, hogy a mai napig a férjével közös otthonukban él. Nem érzi magát magányosnak?
• Hála Istennek, ki sem látszom a feladatokból! Se’szeri, se’ száma az örömteli munkáknak! Nagy boldogság, hogy folyamatosan hívnak a saját dalaimmal fellépni. Énekelhetek, táncolhatok kedvemre. Hetente tv-felvételeket készíthetek és forgatókönyveket írhatok az immáron negyedik éve a Hatoscsatornán futó, értékes művészeket bemutató Napsütéses Kataságok című tv-sorozatomba, amely interjúk egy része könyv formájában is megjelent. Nagyszerű munkatársaim, remek barátaim vannak!
• Ha az élet úgy hozná, nyitott lenne egy új szerelemre?
• Azt mondják, hogy öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől, ezért én tudatosan keresem a lelkesítő dolgokat. Ha a Jóisten vagy a férjem odaátról küld egy társat, nagyon fogok neki örülni. Ha nem, akkor marad a hivatásom iránti szerelem. Legyen meg a sors akarata, én mindenesetre úgy élek, ahogy az „Elmúltam annyi” című dalomban is éneklem, „kíváncsi vagyok a folytatásra… nincs időm másra, csak boldogságra”.
