„Kislány koromban én soha nem királylány vagy tündér szerettem volna lenni, hanem művésznő, énekesnő – kezdett mesélni Doree. – Azt hiszem, ezzel már akkor kilógtam a sorból a többiek közül. Aztán ahogy teltek az évek, kemény munka kezdődött. Énekkari próbák napról napra, de a cél még mindig nagyon messzinek tűnt. Aztán kaptam meghívást kisebb tv műsorokba, melyre a felkészülés és az ottlét nem kis anyagi megterhelést hozott a családnak, s nekem is. Persze, a munka sosem állt távol tőlem. Sokáig dolgoztam a kereskedelemben, de volt, hogy bizony gyárban, szalag mellett kerestem a mindennapi betevőre valót. Amikor eljött az a pillanat, hogy találkoztam, majd megállapodtam a menedzseremmel, Gabrielloval a közös munkáról, s elindult a szekerem, egyre ismertebb lettem, akkor sem felejtettem el, honnan indultam, s nem tagadtam meg soha a gyökereimet. Ezért is örültem annak, amikor gyermekkori kedvencem és példaképem, Nótár Mary meghívott a legújabb zenei műsorába, ahol bizonyíthattam, hogy van keresnivalóm a színpadon. Ebben a műsorban ugyanis teljesen élőben, mindenféle stúdiós vagy technikai kütyü nélkül, élőben kellett énekelni egy cigányzenekar kíséretében úgy, hogy nem volt utána lehetőség javításra, vagy hang utómunkára. Ha ott hamis volt az ember, akkor bizony, az hamis is maradt. Ennek főleg azért örültem, mert tavaly ősszel, azzal vádolt meg valaki az egyik live videójában, hogy a hangomat stúdióban húzogatják jobbra-balra, mert hát nem tudok énekelni. Persze nem állítom, hogy versenyre merném kihívni Celine Diont, de ki merek állni egy szál mikrofonnal is! Hozzáteszem, még mindig tanulok, s énektanárhoz járok, mert a jó pap is holtig tanul!” – részletezte az énekesnő.
