Miglécz Zoltán nem áll be a sorba: azt vallja, egy zene attól lesz jó, ha az előadó önazonos, egyéni tud maradni, ez pedig a mai világban nagy feladat.
„Vannak zenei példaképeim, de nem szeretnék hasonlítani egyikőjükhöz sem. Szándékosan különállóságra, egyediségre törekszem. Minden zenei stílus képviselőjét elismerem, legyen az mulatós vagy jazz: ha az ember dolgozik valamin, az tiszteletre méltó. Manapság sajnos nem a tehetség a döntő, hanem hogy az énekes mennyi pénzt költ reklámra, menedzserre. Tőkésített lett a zeneipar, főleg Amerikában. Hálás vagyok, amiért Magyarországon még van lehetőség önmagunknak lenni, és külön örülök, hogy a Trimedio kiadó és a Zenebutik csatorna helyet is ad olyan előadóknak, mint amilyen én is vagyok” – mosolyog az énekes.
„Meg szoktam nézni, honnan származnak a rajongóim, a nézőim: a statisztikák szerint Romániából és Szerbiából vannak a legtöbben, és csak a harmadik helyen van Magyarország. Ennek az oka, hogy előbbi kettőben is tőkésítve lett a zene, minden egy kaptafa, ezért ők jobban szomjazzák az eredetiséget. Magyarországon van helye az egyediségnek: lassan országunk lesz Európa zenei központja!” – vélekedik Miglécz Zoltán.
Szerelmi csalódás ihlette meg
„A lemezre kerülő dalom „A nevedet szólítom”. Arról szól, hogy egy férfi annyira megszeret egy nőt, hogy éjjelente arra ébred, hogy álmában kimondja a nevét. Az illető hölgy ugyanis gondolkodási időt, szünetet kér a kapcsolatban, ezt pedig a férfi nehezen viseli. Napokig szenved és éjjel-nappal a szeretett nőre gondol. Ám mikor újra jelentkezik a vágyott fél, addigra megtörik a férfi lelke, és nem tud ugyanolyan lenni a szerelem… A dal, dallam, ének romantikus hangvételű. Sokak magukra ismernek majd a történetet hallva. A fiataloktól is ezeket a problémákat hallom vissza: három gyermekem van, ők is sokszor szembesülnek hasonló problémákkal. És elismerem, személyes vonatkozása is van…” – teszi hozzá Miglécz Zoltán, aki a dalban a virtuális világ eluralkodását is sérelmezi.
