– A gitárod a barátod Ferry, hiszen otthon is szinte mindig a kezedben van. Miért fontos neked a zene, meg tudod ezt fogalmazni?
– Konkrét megfogalmazást nem tudok adni, vagyis nincs válaszom a miértre. Egyszerűen lételeme az életemnek, úgy születtem, hogy a zene örökké velem volt, így nem tudom, hogy milyen nélküle. Számomra a zene az, ami a bánatban örömet okoz vagy akár sírni is tud velem, az örömömben velem van, és a terveimhez erőt ad. Késztetésem van napi szinten arra, hogy akár pár percre is, de kezembe vegyem a gitáromat és néhány dallamot megszólaltassak rajta. Valóban, a gitárom a barátom…
– Hogyan indult nálad az egész zeneszerzés? Emlékszel még az első szerzeményedre?
– Ennek sem tudom megmondani a kezdeti szakaszát, hiszen gyerekként is mindig zenéltünk a testvéreimmel, improvizáltunk, olykor szöveget költöttünk a zenénkre, de sosem volt tudatos, hogy „most akkor írok egy dalt…” Aztán az első saját szerzeményem, amit tényleg magaménak tudok, azt édesanyámról írtam 13 éves koromban, Julianna címmel. De ezt csak én énekeltem, saját magamnak. Aztán hamarosan követte egy másik dal, amit az akkori zenészek felénk, – Berhida környékén – már bulikban játszották is, ennek a címe a „Hosszú katonai szolgálat” volt. Éppen abban az időben vonult anyám öccse, Lali katonának, és láttam a szomorúságát, a nagymamám lelki fájdalmát és megihlette a dalt. Ma már nem értenék a fiatalok a mondanivalóját, hiszen nincs fogalmuk arról, hogy mit jelentett egykor a katonai behívó, milyen érzéseket váltott ki a férfiaknál és családjaiknál. Aztán pár év múlva már számos szerzeményem volt, de az igazán nagyközönséghez 2001-ben jutott el elsőként a Féltelek című dalom.
– Melyek azok a munkáid, amelyekre a leginkább emlékszel?
– Szinte minden dalt az élet ihletet. Mégis a „Fekete véremből” az, ami a legmeghatározóbb minden szempontból. Ezt a dalt körülbelül 2008-ban, egy gitárral írtam, csak úgy, magamnak. Hazamentünk anyámhoz Berhidára, és az öcsém akkor 4 éves kisfiának eljátszottam. Onnantól kezdve ahányszor hazamentünk, el kellett játszanom neki. Aztán egyre több gyerek ült le mellénk és énekelték velünk és ettől éreztem, hogy van valami ebben a dalban. Aztán 2010-ben, amikor először álltam Sihell Ferryként színpadra egy tv felvételen, ezt a dalt énekeltem el. Ez konkrétan december 31-én ment a tv-ben és 10 hónap múlva, ennek a dalnak köszönhetően teltházas – 350 fős – kultúrházas lemezbemutatót tartottam. Ezt mindenképp jelentős dalnak tekintem az életemben.
Aztán kiemelném még Baby Gabi, Aki ott maradt neki jobban fáj című dalát, amit Komonyi Zsuzsinak akartam írni, ismerve az élete pillanatnyi állapotát, de lehetőségem sem volt megmutatni Zsuzsinak, mert Gabi szerzői stádiumában hallva, azonnal „beleszeretett”, azonosult vele és mondhatom azt, hogy a lehetőségekhez képest sikerre is vitte. Sokan félreértik a dalt, mert a halálozással azonosítják, pedig nem, hanem egy kapcsolatba belépő harmadik fél miatt magára maradt személyről szól.
Harmadikként pedig az Ahol ő van, ott vidámság terem című dalt említem, mert annak a dalnak is története van. Henna, aki 9 éves korától állt a nagyszínpadon, a gimnáziumi tanulmányai alatt ezt félretette, majd 18 évesen újra előállt a Ragyognak a csillagok dallal. Az első fellépés olyan lámpalázat és kudarcot okozott számára, hogy sírva mondta: nem akar énekelni, neki ez nem megy. Én tudtam, hogy nagyon is megy, sőt tipikus színpadra termett lány, csak megijedt. Ekkor mondtam neki, írok egy dalt, duettben elénekeljük és a fellépéseken ez lesz az első dal, amivel színpadra megy, és ott leszek mellette, erőt adok ahhoz, hogy a többi dalt simán elénekelje. Az első fellépésünk során, ahol elhangzott a dal, tudtuk, hogy ezt folytatni kell, akkora sikere lett. Simán csak segíteni akartam és végleg ott maradtam Henna mellett a színpadon. Idén már ennek 8 éve.
– Rengeteg ismert embernek is írtál dalt, Csepregi Évától kezdve egészen Csocseszig, de több fiatal, kezdő előadónak is, például Katicának vagy Nagy Natinak. Hogyan találnak rád az előadók, mi alapján döntöd el, hogy kinek tudsz dalt írni?
– 2002-ben, amikor megalakult a Flowers együttes, volt egy mulatós daluk „Gyere és érezd jól magad” címmel. Egy nap néztük a tv-t és megláttuk, hogy egy zenés műsorban Csocsesz énekli ezt a dalt. Viki, a feleségem felvette vele a kapcsolatot és felajánlotta neki, hogy ha ez a stílus tetszik neki és szeretne hasonló dalt, keressen meg minket. El is jött, a munkakapcsolatból barátság lett, és végül két nagylemez is az én szerzőségem alatt született. Csepregi Éva dalát Viki barátai ihlették, mert nagy Neoton és Éva rajongók, így egy hozzájuk szóló dalt mutattam Évának, ami aztán meg is jelent az ő előadásában.
A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!
