Tíz évvel ezelőtt ismeretlen vizekre evezett Szűcs Balázs, a Trimedio vezetője. Rádiós műsorvezetőként próbálta ki magát: először kényszermegoldásként, majd szenvedélyből ült le újra és újra a vendégekkel beszélgetni. Balázs most feleleveníti a kezdeteket és a legemlékezetesebb pillanatokat is.
1. Váratlan kezdet
„A műsor indulása tíz évvel ezelőtt azért volt érdekes, mert nem is akartam indítani” – árulja el nevetve Szűcs Balázs. „Korábban is volt adás, újságíró kollégák voltak műsorvezetői szerepben, és mindig az aktuális magazin vendégei közül hívtunk be néhányat. Majd 2014 legelején, egy hideg téli napon, amikor épp nagy havazások, útlezárások voltak, az történt, hogy míg a két műsorvezető nem tudott bejutni, addig csodával határos módon az öt előre leszervezett sztárvendég megjelent a stúdióban. Úgy voltam vele, hogy nem küldhettem haza őket, beszélgetek velük én! Teljesen vakon vágtam bele a műsorvezetésbe, remegett a hangom, nem voltam magabiztos” – idézi fel kellemes nosztalgiával azt a bizonyos kezdetet.
2. Új arculat
„Azonnal megtetszett ez a szerepkör, és magamra is vállaltam” – folytatja a Trimedio alapítója. „Hamar átformáltam a műsorstruktúrát: már nemcsak az újság kapcsán hívtunk vendégeket, hanem érdekes közéleti személyeket is, szakmájukban elismert embereket.”
3. A cím
„A címet is megváltoztattam az első év után, mikor már nem a laphoz kapcsolódott a műsor. Egy jól csengő kifejezést kerestem. A szószátyár arra is vonatkozik, hogy én magam is annyit tudnék beszélni, hogy a riportalanynak meg se kelljen szólalnia!” – nevet Balázs.
4. Rádióadókon átívelő műsor
A műsor eredetileg a 7. kerület helyi adóján futott, majd átkerült a Kontakt Rádióhoz, s mikor az átalakult, a Dunakanyar Rádió égisze alatt futott tovább, de az adások a Trimedio Rádión is hallhatók.
5. Barátságok szövődtek
„Túl vagyunk az ötszázadik adáson, lehetetlen lenne kiemelni a vendégeim közül csak néhány nevet, hiszen mindegyiküket elismerem és kedvelem. Talán megemlíteném annak a bizonyos első adásnak a vendégeit, köztük Fodor Zsókát, Nyertes Zsuzsát, Vincze Lillát, akik mindhárman visszatérő vendégek lettek. Madár Vera esetében pedig mondhatom: riportból lett szoros barátság, pedig a műsorban beszéltünk először. De különleges helyet foglalnak el a szívemben azok a vendégeim is, akik már nincsenek köztünk: Koós János, Aradszky László…”
5. Szerelmet is köszönhet a műsornak
Balázs beismeri, tulajdonképpen nem is tartotta számon, hogy hányadik „szülinapnál” is tartanak.
„Mindig készül egy közös kép a vendéggel, amivel aztán meghirdetjük az adást. Néhány héttel ezelőtt a Facebookon az emlékek között bukkant fel egy ilyen fotó az egyik legelső adás kapcsán, ekkor szembesültem vele: ennek bizony már tíz éve! A szerkesztőséggel még nem koccintottunk, de akár itthon a feleségemmel is megünnepelhetjük. Katica ugyanis visszatérő vendége a műsornak, s mikor legelőször beszélgettünk, nem is sejtettük, hogyan is alakul majd kettőnk kapcsolata…” – mosolyodik el , aki Katicával tavaly kötötte össze az életét egy mesébe illő esküvőn.
6. Kihívások
Igazi szerelemmunka ez, de azért akad, aki megizzasztja az autodidakta műsorvezetőt.
„A rádiós műfaj nehéz dió. Volt már vendégem olyan közéleti szereplő, akivel bratyiztam korábban, gondoltam, vicces fiú, beszélgetünk egy jót. De az adásban a kérdéseimre csak ennyit felelt: igen, nem, talán. Vakartam a fejem, hogy oké, van még tizennyolc perc az adásból, mi legyen. Aztán eszembe jutott, hogy az illető szeret főzni, elkezdtem ebben a témában faggatni, és azonnal kinyílt! A másik véglet, akinek a reklámszünetig tart a legelső kérdésre adott válasza! Ezzel sincs gond, sodródom az árral.”
7. Kötetlen baráti beszélgetések
„Lelkiismeretesen állok a feladathoz, de azért nem veszem véresen komolyan. Általában nem hallgatom vissza az adásokat, nem elemezgetem, hogy mit csinálhatnék másképp. Többnyire kérdésekkel sem készülök. Persze utánaolvasok a riportalanynak, és van a fejemben egy vázlat, de sokkal jobbnak tartom, ha figyelem a választ, és arra kapcsolódok.”
8. Egy kis malőr
Míg legtöbbször gond nélkül lezajlanak a forgatások, olykor akadnak váratlan szituációk.
„Egyszer előfordult, hogy az első tízperces etap gyönyörűen lezajlott, jött a reklámszünet, amíg zenét adunk. Na ekkor jött oda a technikus, hogy hát sajnos nem lett rögzítve a beszélgetés. Kellemetlen volt közölni a vendéggel, hogy akkor ezt most újra. Szerencsére nem volt bosszús az illető, és legalább tíz perccel tovább tudtunk beszélgetni!” – nosztalgiázik Balázs.
9. Műsorvezető a vendégszékben
Bár már tíz év tapasztalat van a háta mögött, Balázs nem érzi úgy, hogy a kisujjában lenne a szakma.
„A mai napig amatőrnek gondolom magam, de autodidakta módon fejlesztem magam, például más rádiókat hallgatva akarva, akaratlanul is elsajátítom a rutinos műsorvezetők fortélyait. Voltak már műsorvezető vendégeim, hát akkor előfordult, hogy én jobban izgultam, mint a riportalany!”
10. Gondolta volna tíz éve…?
„Abszolút nem gondoltam tíz éve, hogy most kerek szülinapot ünneplünk. De még akkor sem, amikor egyéves lett a műsor: persze nagyon örültünk, hogy megvolt ötven adás, de azt mondtuk: Atyaisten, kiket tudnánk még meghívni? Aztán kiderült, hogy nem lehetetlen a folytatás, sőt. Hogy lesz-e huszadik évforduló is? Nagyon szeretem ezt csinálni. Ez nem a pénzkeresetről szól, nem pénzért jönnek a vendégek, hanem megtisztelnek azzal, hogy részt vesznek a műsorban, és én is szeretetből, hobbiból csinálom. Ha rajtam múlik, lesz huszadik!”