Választhatta volna a külföldi karrier, lehetett volna angol világsztár felesége, az énekesnő mégis hazánkat választotta. Zalatnay Cini itthon is nagyon sok mindent elért, ráadásul egy olyan korszak részese lehetett, ami hatalmas változásokat hozott a magyar zenei világban és életben.
„Én nem a gazdag család elkényeztetett gyereke voltam, a miénk csonka család volt, miután édesapám elhunyt, anyu özvegy lett – mesélte a Sztár Limonádénak Zalatnay Sarolta. – Az élet állandóan adott és elvett! Nekem adott hangot, zeneiséget, lehetőséget a kontaktusra az emberekkel, a közönséggel. Ugyanakkor egyedülálló gyerek voltam özvegy mamával, amit szerettem volna, sok testvér, nagy család, az nem adatott meg, ami szomorúvá tett. Rossz volt látni, milyen szomorú volt anyu apám halála után, nagyon szerette. És anyu más erkölcsű volt az egyház miatt, mint én, aki szerelmes típus voltam! Persze fiatalon mit kellett volna tennem?”
Amikor pedig Cini üstökösként bekerült a zenei világba, egy csodálatosan intenzív korszak kezdődött. A Metróval, Zoránékkal, az Omegával, na meg a Táncdalfesztiválosokkal mindannyian változást akartak és hoztak is.
„Szinte mindenben változást hoztunk, lásd a miniszoknya, a frizurák, az ezüst csizma, a rock, közben halál egyszerű fiatalok voltunk – folytatta. – Az akkori kornak megfelelően úgy éltünk, hogy bármelyik bárban volt buli, utána találkoztunk az Erzsébet sörözőben ettünk, ittunk és mindig az fizette a nagyobb számlát, akinek aznap legtöbb volt a gázsija. S amikor vége volt a bulinak, akkor a város másik végére a zenekarból néhányan hazakísértek! Annyira más világ volt!”
„Van létjogosultságom még fellépni?”
Az énekesnő nemrég életmódváltásba kezdett, le is adott már 4 kilót, de még többet szeretne. Pont azért, mert mai napig vannak fellépései, amire nagyon büszke.
„Köszönöm a Jóistennek, a szüleimnek, hogy a génjeim, a korom megengedik még egyáltalán, hogy élek. Mert az a sok minden, amit megéltem nem kevés, és ezért szeretném nagyon ezt a koncertfilmet is, mert ez egy olyan korszak, a magyar zenében és az én életemben is, ami nem lesz többet! És igenis büszke vagyok arra, hogy ismertem Hendrixet, Janis Joplint, meg a Beatles fiúkat, Ivana Trumpot. Vagy itthon a Latinovits-Ruttkai Éva családot, vagy a világhírű Csupó Gábort. Vagy arra, hogy a Gina Lollobrigidával kávéztam. De ugye ennek alapja volt, hogy nagyon jól beszéltem németül, angolul. És látod? Néha elbizonytalanodom, hogy lehet nem kellene már színpadra állni? Hogy van-e még létjogsultságom színpadra állni? Persze teszek érte, életmódot váltottam, természetesen magam, az egészségem miatt is. De azért is, mert szeretnék még sokáig színpadon állni!”
„Több embernek elég lenne, amit megéltem”
Cini azt mondja, tisztában van vele, hogy sok mindent rosszul csinált, de nem bánja.
„Sok mindent csináltam jól is, rosszul is, de mindig őszinte voltam. Igen, megbotlottam, ennek volt két év börtön a következménye. De egy helyen nem botlottam meg soha, a színpadon! Hibáztam, de megbűnhődtem! Én, egyszerű rockénekesnő vagyok és mindig azt gondolom, hogy a zenémmel segíteni tudok az embereknek. Hogy arra az egy órára, amíg nekik énekelek, felejtsenek el mindent, hogy amikor azt énekeltem Hosszú, forró nyár, jusson eszébe, amikor a gyereke született. Vagy ha a gyereke, vagy az unokája ott áll mellette énekeljék velem, hogy Tölcsért csinálok a kezemből! Mert engem is ez éltet! És igen, most is elmondom, hogy engem egyetlen kormány sem díjazott, semmilyen díjjal, amiket kaptam, az mind vagy civil szervezettől kaptam, vagy külföldön. Nekem ez egy fájó pont, ennyi idősen! Ezért is szeretném, ha elkészülne az életemről a koncertfilm, mert bár komoly szembenézés lesz a múltammal, de kicsit talán kárpótolna!”
