– Színésznőnek vagy énekesnőnek tartod inkább magad?
– Énekes- színésznőnek. (nevet) Nagyon közel áll hozzám az operett, ahol minden dalban lehetek színész és énekes is egyben. Prózai szerepeket csak TV-ben szerettem, ott viszont nagyon, színpadon kevésnek érzem, ha nincs zene, ének és tánc. Egy színpadi produkció nálam ezekkel együtt mondható teljesnek.
– Bánfalvy Ágnes színistúdiójában végeztél. Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?
– Életem legszebb 3 éve volt! Akkor kerültem fel Budapestre, Ági második osztályába. Kinyílt a világ. Szuper csapat voltunk, összetartottunk, tudtunk és akartunk is együtt dolgozni, figyeltünk egymásra a tanodán belül és kívül is, mindenki egyéniség és karakter volt. Ágival pedig a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
– Több darabban is kaptál ezt követően szerepeket. Mi állt hozzád a legközelebb?
– Kaptam kisebb-nagyobb szerepeket, mindegyiket szerettem valamiért. Amit mindig kiemelek az mégis egy vizsga, ahol Júlia lehettem, bár egyáltalán nem vagyok egy Júlia alkat, viszont anno, gimiben az osztályfőnökömnek a Liliomfiból idézve odavágtam ezt a mondatot, stílusosan, akárcsak a filmben Krencsey Marianne: „Én színésznő leszek és Júliát fogom játszani!” Megcsináltam!
A teljes cikk a decemberi lapszámunkban olvasható!
