– Tóth Gabival még az elején megbeszéltük, miért szavazott rám nemmel a selejtezőben – idézi fel lapunknak Liza. – Semmi baja nem volt velem és a zenémmel, csak nem érezte biztosnak, hogy az élő show-ban nyitni tudok majd új irányzatok felé. Aztán a Mentorházban jobban meg tudtam mutatni a hangomat, és átfordult a véleménye. Van, aki szerint bátorság kellett ahhoz, hogy a saját dalaimat hoztam egy ilyen versenyre, ahol főleg ismert slágerekkel készülnek a versenyzők, de én könnyebben azonosulok a saját szerzeményeimmel, mint egy feldolgozással. Zeneiskolában tanultam gitározni, később léptem a könnyebb műfaj irányába, dalokat öt éve írok. Édesapám 12 éves koromban a kezembe adta a Beatles Help albumát, hogy hallgassam meg. Unottan szántam rá magam, majd a végére ugyanaz a rajongás kapott el, mint lányok millióit a hatvanas években! Ekkor már tudtam, hogy a zene az életem. Rajtam kívül nincs más zenész a családban, édesapám nyomdász, édesanyám asszisztens a gyerekklinikán, a nővérem cukrász, a bátyám informatikusnak tanul. Családunk tagjai még a kutyánk és a macskánk. Egyébként tabu a magánéletem.
A teljes cikk a decemberi lapszámunkban olvasható!
