– Nem írnak igazat az újságok, mert szegény unokám sajnos nagyon rossz állapotban van – mesélte szomorúan BB Évi nagymamája. -Bár rövid időre valóban hazaengedték, karácsony előtt visszakerült az ideggondozóba. Mivel ön- és közveszélyes, a zárt osztályra vitték.
Ugyanis Évin hiába is próbáltak segíteni a családtagok, kint nem vette be a gyógyszereit, és az ivást, a pasizást is ott folytatta, ahol legutóbbi kórházba kerülése előtt abbahagyta.
– Az anyja is hiába próbált segíteni neki, ha Évinek nem tetszett valami, nekiment. A zárt osztályon is, ha valaki olyat mond, ami neki nem szimpatikus, nekimegy. Kritikus állapotban van, most már veszélyes önmagára és a társaira is. Karácsony előtt bementem hozzá, de nem is beszélt velem. Csak ha kérdeztem tőle valamit, arra válaszolt esetleg. Persze nagyon meghízott újra, mert szedetik benn vele a gyógyszereket, de semmit nem mozog. Nagyon szeretnénk egy olyan, pszichiátriai betegeket gondozó intézetbe átvitetni, ahol legalább sétálhatna, mozoghatna. De sajnos állandóan zsákutcába futunk, mert senki nem segít nekünk, hogy ezt valahogyan elintézzük. Borzalmas nekem így látnom az unokámat! Ott a gyönyörű kisfia, Jancsika. Évi nagynénje példamutatóan neveli, negyedik osztályos, kitűnő tanuló. Ám ahelyett, hogy Évi vele töltötte volna a karácsonyt, egy zárt osztályon, magába roskadva ült egész nap. Úgy tűnik, teljesen megszűnt számára a külvilág – kesereg a nagymama.
