– Sosem ordibáltam vele, talán épp ez volt baj, hogy megértettem amit csinált, legfeljebb aggódtam meg idegeskedtem miatta. Nem voltam rossz apa, és ő sem volt rossz gyerek. Akkor lettem volna rossz, ha még biztattam is volna arra, amit én nem látok értelmesnek számára. Talán az volt a baj, hogy ráhagytam mindent – magyarázta Bodnár Attila, aki ugyanakkor biztos abban, hogy fia akkor sem lett volna képes másképp élni az életét, hiszen ő választotta magának az otthon melege helyett az utcát, ahol barátokkal lehet és zenélhet.
