Az NLCafénak mesélt az elmúlt hónapok öröméről és árnyoldaláról.
– A legnehezebb, hogy nem láthatom a szüleimet, testvéreimet és azokat a barátokat, akik közel állnak hozzánk, a bizalmasaink. Csak ők voltak beavatva a tervünkbe, és értesülnek napi szinten az életünk alakulásáról. Három hónapja vagyunk kint, az első időszak az okmányaink beszerzéséről, iskolakezdésről, házkeresésről szólt. Most, hogy már sínen vannak a dolgaink, Alberto elkezdett állásinterjúkra járni. Otthon egy informatikai cégnél dolgozott, a spanyol mellett három nyelven beszél, angolul, magyarul és franciául, így nem féltem. Hamar talál majd jó munkát magának. Neki amúgy nehezebb volt a váltás, mert velem ellentétben nem szereti a trópusi forróságot és a tipikusan latin dolgokat. Ezért is költöztünk távol a Miamiban élő kubai közösségtől, egy csendesebb környékre – mondta el AZ NLCafénak Edina, akinek nagyobbik gyermeke Miri könnyen beilleszkedett az új közösségbe.
– Az első pár nap volt nehéz, majd amikor egyre több barátja lett, elkezdett kinyílni. Most már minden nap fülig érő szájjal lép ki az iskola kapuján. Olyan osztályba jár, amelyben rengeteg a külföldi diák, főleg latin gyerekek. Örülök, hogy megtapasztalja, milyen sokféle, csodálatos kultúra létezik. Már azért megérte váltani, hogy Miranda és Matteo nyitott, toleráns, intelligens, több nyelvet beszélő gyerek legyen. A kiköltözésben persze az is motivált bennünket, hogy Albertóval éreztük, új ingerekre, másfajta gondolkodásra, környezetváltozásra, fejlődésre van szükségünk.
