– A díjátadás előtti kisfilmedből kiderült, hogy nem a televíziós pályára készültél, hanem pincérként dolgoztál. Gyerekként miről álmodoztál?
– Szállodaigazgató vagy asztalitenisz világbajnok szerettem volna lenni, bár az utóbbira azt mondta apukám, hogy abból nem lehet megélni. Érettségi után pincérként dolgoztam, és azt vettem észre, hogy egyre többet kommunikálok az emberekkel, az asztalaimnál egyre többen ültek. Addig nem tudtam, hogy ilyen kommunikációs adottsággal rendelkezem.
– Egy házibuli után jött az első felkérés az Aszfaltbetyár műsorba, de akkor még megtartottad a pincérállásodat is.
– Mikor felvettem a rendelést, akkor egyre többen kérdezték, hogy nem én vagyok-e az a srác a tévéből, mert nagyon jópofának tartják. Akkor büszkén rávágtam, persze, hogy én vagyok. Innentől elindult egy folyamat, ekkor döntöttem a média mellett. Szegedre jelentkeztem kommunikációs szakra, amit el is végeztem.
A teljes cikk a januári lapszámunkban olvasható!
