Magdi anyus egy ország kedvence, ez egy elvitathatatlan tény. Idézünk tőle, embereket ruházunk fel a tulajdonságaival, s idővel már mémesítettük is. Nem túlzás kijelenteni, hogy Fodor Zsóka popkulturális ikonná tette Magdi anyust, de az is lehet, hogy ez az állítás visszafelé is igaz. Engedje meg a kedves olvasó, hogy elmeséljek egy történetet…
Miközben Budapest utcáin sétáltunk Fodor Zsókával, egy édesanya rohant el mellettünk, karján a csemetéjével, akinek ennyit mondott: „Nézd csak, ő a Magdi anyus”. A művésznőnek a szeme sem rebbent, míg rajtam valósággal futkosott a hideg, s a meleg. Mennyire lehet vajon nehéz egy olyan mértékű ismertséget alázattal és türelemmel kezelni, mint amilyen Fodor Zsókáé?
Szinte hihetetlen, hogy még mindig megtalálják ezzel…
– Én minden riportban, újságcikkben és ahol valaha szót kaptam, elmondom, hogy az utolsó huszonnégy évet, s azzal mindent, ami jó és szép az életemben, Magdi anyusnak köszönhetem. Egyáltalán nem haragszom meg azért, ha le Magdi anyusoznak. Az viszont fel tud paprikázni, amikor mellettem tárgyalják meg, hogy én vagyok-e, vagy nem én vagyok-e. Teszik mindezt úgy, mintha én ott sem lennék. (nevet) Száz szónak is egy a vége: nagyon hálás vagyok a sorsnak Magdi anyus szerepéért. Annyira megszoktam, hogy velem azonosítják a szerepet, hogy már fel sem tűnik. Ha nem mondja, észre sem veszem.
Mesélne egy vicces anyus-történetet az olvasóinknak?
– Egyszer egy nagymama ráncigálta az unokáját és mutogatott neki engem. „Tudod ki ez? Tudod te, ki ez?” – kérdezte a kisgyerektől. A gyerek csak üvöltött, hogy nem tudja, mire a nagyi ennyit mondott: „tudod, az izé, akit láttunk tegnap a tévében”. Akkor szóltam oda, hogy „jaj, hagyja már azt a gyereket, hát kéjes gondolat sem volt, amikor én már meghaltam”. (nevet) Nagyon sok jó, és borzasztó kevés pejoratív megjegyzést kaptam Magdi anyus szerepéért, ezért pedig különös hálát érzek. Volt olyan is, hogy valaki megállt előttem és az arcomba mondta, hogy „én néztem a Barátok köztöt” – mire csupán annyit kérdeztem vissza, hogy „hát maga volt az?”. (nevet)
Belegondolt már abba, hogy mi lett volna a sorsa Magdi anyus nélkül?
– Persze, sokszor belegondoltam abba, hogy mi lett volna akkor, ha nem kapom meg ezt a szerepet. Aki nem rendelkezik olyan kőszínházi ismeretségekkel, az bizony nagyon rossz helyzetben van – ezt látom a korombéli kolléganőimen is. A mi korosztályunkhoz már nem dobálják a szerepeket úgy, mint a fiatalokhoz. Amellett, hogy hálás vagyok a szerepért, Kalamár Tamásnak is örökké hálás maradok. Tamás volt a producerünk és büszkén mondhatom, hogy jó barátom. Egyszer azt nyilatkozta a HVG-nek – mikor rákérdeztek, hogy miért ilyen külsővel keresett házmesternét –, hogy Fodor Zsóka olyan, mint egy díva. Úgy néz ki, mint egy százdolláros. Ennél szebb bókot még nem kaptam.
Mi változott azzal, hogy kilépett a sorozatból?
– Annak ellenére, hogy a korosztályom nem a legkeresettebb, mióta kiléptem a Barátok köztből, egymás után kaptam, s kapom a főszerepeket. Éveken át játszottam Békéscsabán, Fekete Péter igazgatása alatt. Péter minden évben megkérdezte, hogy mit akarok játszani jövőre. Tette mindezt úgy, hogy én azóta sem szerződtem le egyetlen színházhoz sem. Arra nagyon büszke vagyok, hogy Az örömlányok végnapjai című darab hét éve megy Pécsett, ezen nemes évforduló kapcsán pedig meghívták a darabot a nagyszínházba, Győrbe. Nagyon büszke vagyok erre az előadásra, Pécsett ugyanis ez egy városi legenda. Visszatérve a kérdésére: egy nagyon fontos változás biztosan történt: eladtam a kocsimat. (nevet) Na, de azzal, hogy én is tömegközlekedést használom, talán annyi önvédelmi mechanizmus bekapcsolt bennem, hogy nem teremtek szemkontaktust. Nincs mindig kedvem, általam nem ismert emberekkel megtárgyalni, hogy miért nem vagyok egy sorozatban, amiből már sok-sok évvel ezelőtt kiszálltam és ami már három esztendeje meg is szűnt. Megtanultam azzal élni, hogy Magdi anyus hozzám tartozik.
Mivel foglalkozik manapság? Hol látható?
– Mádi Piroska operettprimadonna kolléganőmmel közösen játszunk a Boeing Boeing – Leszállás Párizsban című darabban, ami egy valóságos sztárszereposztást kapott. Bozsó Péter, Baronits Gábor, Köllő Babett, Deutsch Anita, Mádi Piroska és jómagam alkotjuk ezt a csapatot, egyszerűen imádok velük együtt alkotni. Dunaszerdahelyen egy ötszáz férőhelyes nézőtér csurig volt emberekkel, akik egytől-egyig felállva tapsoltak! Mondom ezt azért, mivel Magyarországon nem jellemző felállva tapsolni az előadások végén. Most épp a Fergeteges komédia, avagy Anyák és lányok műben játszom, Pécsett. Akkora siker, hogy az idei legutolsó előadásunkon még a tűzoltó széket is el kellett adni, annyi ember akarta látni. Úgyhogy én büszkén mondom azt, hogy mindent köszönök Magdi anyusnak!
Fotók: RTL Sajtóklub, MTI
