– Sokan mondták már, hogy nagyon jól megy nekem a tanítás, örülök, ha így van – mosolyog Viktor. – Átadom azt, amin keresztülmentem, másképp nem is lehet jól tanítani valamiről, csak ha azt mi magunk is átéltük. Őszinte vagyok a kritikáimban, nincs értelme szépíteni a dolgokon, mert abból nem lehet tanulni. Nekem se szépítettek soha, és hálás vagyok ezért. Életem minden állomásán tanultam valamit, fejlődtem, akkor is, amikor 2008-ban megnyertem a Megasztárt. Sokan esnek abba a hibába, hogy a tehetségkutatót nem csak egy ugródeszkának tekintik, hanem a verseny után hátra dőlnek, és várják, hogy dőljön a lé, jöjjenek a lemezszerződések, fellépések. Keserű ébredés vár arra, aki szerint ez így van. Mert igenis minden nap dolgozni kell azért, hogy az ember feje kint maradjon a vízből és szem előtt legyen. Azt sem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a szorgalom. Én sem tartanék itt, ahol, ha nem lenne bennem ennyi szorgalom, és nem lennék nyitott az új feladatokra, a megújulásra.
A teljes cikk a novemberi lapszámunkban olvasható!
