A máig nagy népszerűségnek örvendő énekesnő édesanyja hajdanán evangélikus püspök mellett dolgozott, így minden évben járt neki két heti nyaralás, a családjával együtt. Szárszón, az egyház üdülőjében pihenhetett férjével és kislányával. Cini négy éves korától egészen a nyolcvanas évek elejéig élvezhette ezeket a csodás emlékekkel, pezsgő élettel teli régi-régi vakációkat. Még ma is érzi a délutáni uzsonnákra kapott házi zsíroskenyér ízét, ma is látja maga előtt édesapját és édesanyját, amint nevetve pingpongcsatákat vívnak egymással.
– Anyu még hetvenévesen is földbe döngölt bárkit asztaliteniszben! – mosolygott Cini. – Persze sokat kirándultunk és strandoltunk, vitorlázni is rendszeresen eljártunk hármasban. Később, amikor már énekesnőként kezdtem dolgozni, sokáig a szárszói üdülő volt továbbra is a bázisom, onnét indultam a Balaton köré fellépni, és oda is érkeztem vissza. Sokan őrültnek tartottak, amiért egyszer anyut amiatt nyaggattam, hívja meg az egyik, balatoni bulihajó fedélzetén tartott koncertemre a lelkész urakat. Az evangélikusok világi papok, így feleségestül, gyerekestül örömmel tettek eleget a meghívásomnak. Én persze a Nem vagyok én apáca című dalommal kezdtem, és mivel a családos lelkészek értették a poént, az első percben két vállra fektettem őket, nagy sikert aratva. Ezt a különleges estét sose felejtem!
A teljes cikk az augusztusi lapszámunkban olvasható!
