– Éneklés vagy színház? Melyik áll hozzád közelebb?
– Az éneklés. Bár gyermekkoromtól a színészkedés volt a nagy szerelem, az élet mégis úgy alakította a sorsomat, hogy énekesnő lettem.
– Nagyon nagy nevekkel találkoztál már pályád során: Törőcsik Mari művésznő és Iglódi István mellett számos nagy színész között is megfordultál egész fiatalon.
– Érettségi után nem sokkal felvételt nyertem a Szolnoki Szigligeti Színházba, mint stúdiós. Két éven át egy 14 fős osztályban ismerkedtem a színészmesterséggel. A gyakorlati és elméleti oktatás mellett az előadásokban is szerepeltünk. Olyan színészóriásokkal állhattam egy színpadon, mint Törőcsik Mari, Tolnay Klári, Agárdy Gábor, Kállai Ferenc. Életre szóló élmény volt 19 évesen mindezt megélni!
– Vokalistaként énekeltél Fenyő Miklós, Dolhai István, Zoltán Erika koncertjein is, és 2011- ben Wolf Kati háttérénekeseként te is képviselted a magyar csapatot a düsseldorfi Eurovíziós Dalfesztiválon. Hogyan találtak rád ezek a lehetőségek?
– A szolnoki évek után jött a fordulat, amikor az OSZK Stúdióban Micheller Myrtill tanítványaként a hangképzés, az éneklés vette át a főszerepet. Myrtill akkor még tanárom, mentorom volt, azóta már az egyik legjobb barátnőm is. Az ő ajánlásaival kerültem be egy akkor nagyon menő zenekarba, a Lucky Boys Shuffle Band-be, ahol rengeteget tanultam az akkor már rutinos, profi zenészektől. Szépen lassan, egyik lehetőség hozta a másikat. Így jöttek a vokálos megkeresések is, újabb és újabb kapcsolatok és barátságok szövődtek. A vokálozás is egy újabb színt hozott az életembe, egészen másfajta alázatot és koncentrációt igényel, mint szólistaként elől állni.
A teljes cikk az áprilisi lapszámunkban olvasható!
