„Voltam már jobban is, de az sokba került – kezdte a Sztár Limonádénak a mulatós énekes. – A viccet félretéve jól vagyok, egy boldog ember, a munkában, a családomban egyaránt. A gyermekeim felnőttek, az egyik befejezte az egyetemet, a másik most kezdte, úgyhogy a nyugdíjalapjaim megvannak. Mint most is, az életben is szeretem a viccet, egy jó poénért nem kellett soha a szomszédba mennem. A szakmában is mondhatom, sikeres vagyok, csak ez a vírus most nagyon megtréfált bennünket, amiatt nem tudunk teljesen kibontakozni. A karanténnal én úgy voltam, mint annak idején, amikor falusi gyerekként felkerültem Budapestre, és bosszantott a sok dugó, hogy nem lehet haladni, hogy érek oda időre, s egy idő után rájöttem, hogy minek idegeskedem, attól nem leszek előrébb. Most is inkább elmentem horgászni, kihajóztam, mert azt el kell mondjam, az alkotókedvem nem volt hatalmas, pedig mindenki mondta, most arra van idő. De alkotni akkor alkot az ember, ha várja a közönség, de most nem tudott minket várni. És még azt sem mondhatom, hogy a rám szakadt időt a szeretteimmel töltöttem. A lányomék Budapesten dolgoznak, ők nem jöttek haza, mert védtek bennünket. Távkapcsolat volt, csak egyszer leptem meg őket. Én az asszonnyal voltam együtt, nem mondom, hogy nem veszekedtünk többet az összezártságban, nem akarok álszent lenni. 30 éve vagyunk együtt, de szoktak nálunk is lenni viták. Zenthe Ferenc mondta: ha összeveszel otthon, akkor négy napig ne menj haza, mert a nők három napig veszekszenek, az ötödiken viszont már aggódnak. Így olyankor én is elmegyek horgászni, és akkor nem veszekszik velem senki.”
A jó LaciBetyárt a korlátozások feloldása után rögtön keresni kezdték. Úgy volt vele, ha kevesebb is a fellépés, de így azért még nincs tragédia.
„A második hullám megint megtizedelte a fellépéseket – folytatta. – Sok lebeszélt munkát visszamondtak, és az érdeklődés is lecsökkent. Már csak öt fellépésem lesz év végéig, és még itt is lehetnek változások jó és rossz értelemben egyaránt. Azt gondolom, hogy a szabályok betartása mellett lehet szórakozni, és pont most van a legnagyobb szükség arra, hogy az emberek ki tudjanak kapcsolni, elfelejtkezhessenek mindenről. A vőfélykedést már alig csinálom, 1982-ben kezdtem, én ezt örököltem öregapáimtól, nálam az az alapja mindennek. Ha valaki azt mondja, nem vagyok igazi énekes, igaza van. Showmanből lettem énekes. Nem egy Pavarotti vagyok, de a közönség így szeret, aki vagyok. Az esküvőket már azért nem vállalom, mert már a karantén előtt elfáradtam. 50 éves vagyok, az egy nagyon kimerítő, egész napos munka, persze voltak barátok, rokonok, akiknek még elvállaltam. Érdeklődők mai napig vannak, de már nem vállalok!”
Mulatós énekesként nagyon sokan ismerik, de azt már kevesebben tudják róla, hogy a Betyár nevet nem csak úgy felvette, hanem ráakasztották abban az időszakban, amikor filmekben szerepelt.
„Összetett, hogy hogyan kerültem bele ebbe az izgalmas világba. De az alapja, hogy Révfülöpön, ahol felnőttem, hatalmas művész kolónia élt. Jóban voltunk Sára Sándorral, Jancsó Miklóssal, Cserhalmi Gyurival, Udvaros Dorottyával, Cseh Tamással. Koltai Gábornak köszönhetem a nagyobb áttörést, aki a Sacra Corona filmben adott először kaszkadőrszerepet, aztán szerepet, aztán casting irodába is bekerültem, voltak rockoperák, szerepeltem a Sobriban betyárként. Igaz is, abban a szakmában Betyárnak is hívtak, nem a média aggatta rám. Én még a diszkóba is lóháton jártam, kikötöttem a hátast, míg bementem. Ott voltak kalandvágyó lányok, akivel romantikáztam kicsit, aztán ellovagoltam a naplementébe. Azóta szólítanak Laci betyárnak. Visszatérve a filmekre, meg rockoperákra, mind-mind hatalmas élmény volt, sokat kaptam tőlük, azt se mindenki mondhatja el magáról, hogy megölte Franco Nerot, a hős, Oscar-díjas sztárt, van mit mesélni az unokáknak.”
