Amikor még vidéken éltek, volt egy éléskamrájuk, amiben az összes polc mindig tele volt eltett lecsóval, paradicsommal, lekvárokkal, de itt Budapesten Margó tíz éve nem csinált ilyesmit.
Semmilyen befőttet nem eszünk meg Gusztival, se boltit, se házit! – árulta el Margó. – Savanyúságosom régóta olyan jó van itt a közeli piacon, hogy tőlük vásárolok mindent. Mi már keveset eszünk az urammal, az egészségünk érdekében próbáljuk tartani a súlyunkat. Én aerobikozni járok, és együtt is, külön is szoktunk Gusztival gyalogolni, ez a legújabb sportunk. A sógornőm, Ági, akivel annak idején a tévéműsoromban együtt sütöttünk-főztünk, ma is megcsinálja, hogy hajnalban kimegy a nagybani piacra, ott megveszi, ami kell és otthon napokon át csak befőz! Óriási családja van, nyolcgyerekes édesanya. Már csak egy kisiskolás lánya van, a nagyok mind megházasodtak, de többen náluk élnek ma is. Ági nekik csinálja a rengeteg finomságot. Szerencsére olyan szeretet van köztünk, mintha nem sógornők, de édesnővérek volnánk, így mindig kapok mindenből kóstolót.
Gusztinak a büszkesége nem engedi, hogy belépjen a konyhába, ha száz éves lesz, akkor sem! A hatos vizeket azonban egy ideje már ő hordja be a kocsiból a házba, nem hagyja, hogy felesége komoly súlyokat cipeljen, tudja, hogy Margó egészsége sem tökéletes már, akárcsak az övé.
Mindkettőnknek vigyáznunk kell a szívünkre. A nyári kánikulát idén is úgy vészeltük át, hogy hétköznap itthon maradtunk, a légkondis házunkban. Hétvégente három-négy fellépésünk szokott lenni, nyáron minden szombaton esküvőkön játszottunk, de az ország legtávolabbi pontjára is a legnagyobb kényelemben tudtunk eljutni. Guszti direkt olyan autót vett, amivel nem gond az utazás, a kocsi teljesen automata: egy gombnyomással lehet mindent működtetni, a gps még kivetíti Guszti elé a szélvédőre a térképet is, hogy lássa, amerre menni kell! Megnyugtató érzés, hogy tudjuk: mindig épségben haza fogunk érni a családhoz, az unokákhoz.
