– Tőled is felcsendül egy dal a válogatásalbumon. Mit hallhatunk?
– Nem új dalt választottam, a Legyen most tánc mellett döntöttem. Szerettem volna minél nagyobb körben népszerűsíteni, ezáltal még inkább megmarad az emberekben hosszú távon is.
– Mi a helyzet a zenekarral? Vannak felkéréseitek?
– Minden felkérésnek nagyon örülünk, ami csak adódik. De az tény, hogy nem érint rosszul, hogy az utóbbi hónapokban nincs minden hétvégém leterhelve. Az elmúlt pár évben nem volt arra példa, hogy ha a barátaim felhívtak, volna-e kedvem egy kis sütögetéshez, akkor arra igent mondjak. Már rég elfelejtettem, milyen érzés a szabadnapokat jó társaságban, baráti körben eltölteni. Persze álszent lennék, ha azt mondanám, hogy az anyagi része nem hiányzik. De ezzel nem vagyok egyedül. Nekem van más foglalkozásom is, de a családom teljes rezsijét fedezte a fellépésekből összejött pénz.
– Gondolom, azért hiányzik a színpad.
– Igen, nagyon, épp nemrég egy fellépés alkalmával tapasztaltam meg, mennyire fel tud tölteni a zene, a színpad, adrenalint ad, és a buli után, amikor belenéztem a tükörbe, nem 71 évesnek láttam magam, és még ha nagyon el is fáradtam, de komolyan fiatalodtam jó pár évet. (nevet) Sokat számít, ha valaki azt csinálja, amit igazán szeret. Eddig nem vettem figyelembe, és nem éreztem ennek a jótékony hatását.
– Ahogy említetted, hétköznap dolgozol, de a családodra is több idő jut?
– A szezonban sosem tudtam a hosszú, fárasztó hétvégék után elindulni hétfőn dolgozni. Most ez is megváltozott, mert hét elején indul a munka, igaz, kicsit többet dolgozom, de marad a hétvége minden másra, így a családra is. A jelenlegi helyzetben még a jövőt sem lehet tervezni, mert semmire nincsen ráhatásom. Vannak, akik aktívan dolgoznak, új dalok születnek, de engem annyira ez a dolog nem foglalkoztat. Élem a mindennapjait, hála Istennek nagyon jól érzem magam most így. Kicsit kívülről szemlélem a dolgokat. Egy biztos, talán annyira megtanított ez az elmúlt időszak, hogy többet fogok nemet mondani.
