– Igaz, hogy csak a háttérben dolgozol, mégis mindenki ismeri a neved a szakmában. Milyen titulus írható Cseke Viki neve mellé?
– Ha viccesen akarnám megnevezni, akkor „mindenes”… Ha komolyan, akkor se tudok jobbat mondani, akkor mondhatnám azt is, hogy menedzser, bizonyos esetekben producer, de ezek a szavak tőlem távol állnak. Amikor ebbe a szakmába kerültem, akkor még a „menedzser” kifejezés komoly titulus volt. Én igazából a produkcióink mindenese vagyok, a menedzseren, a szakácson, a könyvelőn át egészen az utazásszervezőig, szinte mindent én vállalok és csinálok azoknak, akikkel szorosan együtt dolgozunk.
– Talán már azelőtt is ebben a szakmában dolgoztál, hogy a párod, Ferry elkezdett volna komolyabb szinten foglalkozni a zenével. Hogyan találtál erre a pályára?
– Rossz ez a megfogalmazás így, mert inkább azt mondanám, hogy én előbb kerültem ebbe a szakmai körbe, mint ő. Viszont ő már jóval előbb zenével foglalkozott, sőt szinte gyerekkora óta. Amikor 20 évvel ezelőtt felkerültünk Budapestre Várpalotáról, egy lemezszerződés miatt jöttünk fel. Akkoriban nagyon népszerű énekesnő, Hexina és a legendás Novai Gábor együtt dolgozott, ők ajánlottak Ferinek lehetőséget. Tőlük hangzott el egy fontos kérdés is felé, mégpedig az, hogy kiben bízik meg annyira, hogy rábízza a dolgait teljeskörűen. Akkor hangzott el a nevem, hiszen Várpalotán kicsiben, de ugyanezt csináltuk. Feri egy zenész kollégájával bátran mondhatom, hogy a környék legnépszerűbb zenészei voltak, így 52 héten 100 – 150 rendezvényt zenéltek, – köztük saját szervezésűt is – és ezeket én koordináltam, illetve szerveztem. Ezért gondoltam akkor úgy, hogy nekem kell ezt tovább vinnem itt is. Viszont a megélhetésre pénzre volt szükség, így én elhelyezkedtem egy akkor induló lemezkiadóban, aminek Pintácsi Viki, és a szakmai körökben nagyon elismert Hajnal Gábor volt a vezetője. Az első produkció, amit a kiadó kezdett el felépíteni, az akkor éppen megszűnő Baby Sisters egyik tagja, Baby Gabi volt. Őt követték a Flowers lányok – ahol az egyik tag Henna volt – és így indult az itteni munkánk.
A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!
