– Van egy pici babátok, aki már annyira nem is pici. Milyen a családi élet nálatok?
Szandra: Eliza áprilisban töltötte a 2 évet. Hatalmas energia van benne és egyre többet beszél. Szereti az állatokat, van is neki egy kiskutyája, Maszat, akiért teljesen odáig van. Hamarosan elkezdi az óvodát is, ami eddig úgy tűnik, kedvére van, pár napot már ott töltött ismerkedés miatt. Nem unatkozunk mellette, az biztos, mindig meglep minket valami újjal. Csodálatos dolog egy gyermek fejlődését végig követni és segíteni.
Attila: Hatalmas szerencsénk van, figyelmes és szófogadó, de azért unatkozni sem lehet mellette, most a legújabb hóbortja a dobolás és az éneklés. Reméljük, majd idővel ez kicsit komolyabbra is fordul, ha más nem, hobbiszinten.
– Sokszor jártok éjszakába nyúlóan is fellépni. Ilyenkor van segítségetek és a pici nagyon vár titeket haza?
Attila: Nekünk nagy szerencsénk van, mivel mind a két részről imádja a nagyszüleit és ez fordítva is így van. A hétvégi elszakadással nincsen semmi probléma, pici baba korától így neveltük és szoktattuk. A papák és a mamák pedig boldogok, hogy együtt töltheti a hétvégék egy részét.
– A zenén kívül egyébként ti foglalkoztok mással is?
Attila: Mindkettőnknek van „főállása” jelenleg. Szandra az egészségügyben dolgozik orvosírnokként, én pedig sofőrködöm.
– Mivel szoktatok kikapcsolódni?
Szandra: Nekünk a család és a színpad a kikapcsolódás. Imádunk a gyermekünkkel lenni és igyekszünk is minél több időt együtt tölteni, hiába a nagy hajtás. Szabadidőnkben vagy az udvaron játszunk, vagy kirándulgatunk hármasban, ha az idő is engedi.
– Nem laktok közel Budapesthez, nem gondoltatok még a költözésre a sok-sok utazás miatt?
Attila: Sokszor felmerült bennünk, hogy mi lenne ha… Szeretjük a nyugalmat, ezért is nehéz elszakadni a vidéki élettől. Nem másodlagosan a család nagy segítség számunkra, ahogy fentebb említettem. Egyelőre nincs tervben, hogy közelebb költözünk, hiába a sok utazgatás.
A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!
