„Mindenkit megviselt a karantén, kilátástalan helyzetet hozott, és megmondom őszintén, én még most sem látom az alagút végét. Én a kereskedelemben dolgozom civilben, két hétig voltunk zárva, utána végig nyitva voltunk, nem tagadom, voltak elkeseredett pillanataim – mondta lapunknak az Emberi Hang-díjas énekesnő. – Ez még átmeneti dolog, félő, hogy jön a második menet, megint bezárnak mindent. Csak azt remélem, hogy akkor már tudjuk jobban kezelni. Na, de beszéljek a dalról is, ami felkerült a Limonádé Aranyalbum 2020 lemezre. Radics Márk és Szlabik Erik szerzeménye, kimondottan erre az alkalomra, nekem, rám írták, magaménak is érzem. Kék madár a címe, a kék madár ugye a boldogságot jelenti. És én elmondhatom magamról, hogy boldog ember vagyok! És ezt igyekszem másokban is erősíteni, hogy mindenki az lehetne, csak tenni kell érte… Persze lehet, én szerencsés vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek. És a családom, a barátaim, akik körbevesznek zenészek, énekesek, mind-mind szeretnivaló, szeretni tudó emberek.”
„Szervezzük a Bakelit Fesztivál turnéját, szeptemberre tervezzük a következő televíziós felvételünket, és közben a civil munkámat is csinálom. Ez a nyár most ilyen, de nincs ezzel gond! A karantén olyan szempontból jó volt, hogy többet tudtam foglalkozni magammal, a zenetanulással, új dalokkal, írtam dalokat, verseket, alkottam. Nekem volt két gerincműtétem, ami engem leintett, ennek négy éve. Amikor a kórházi ágyon feküdtem, és gyógyulgattam, én akkor fogadtam meg, hogy mindig fáradt szeretnék lenni, és mindig egészséges, és mindig dolgozni szeretnék. Talán ez hajt annyira, hogy én bírok mindent, én csinálom, nem szeretnék beteg lenni, és szeretem, ha van munka, amiben el lehet fáradni. Szerencsére a korlátozások feloldása óta újra tudok fáradt lenni!”
Az énekesnő egy aranyos történetet is megosztott velünk.
„Amikor a TV2 zenecsatornájához kerültem Radics Márkhoz, és amikor Apukám meglátott az első adásban szerepelni, meghatódva hívott fel, és elmesélte nekem, hogy tíz éves koromban, egy családi lakodalomban egy zenekar játszott, én végig ott álltam a zenészek mellett, elbűvölve néztem őket, dudorásztam. Látva a lelkesedésemet, kaptam is tőlük egy mikrofont, hogy énekeljek, bennem abból az estéből csak ennyi maradt meg. Édesapám viszont ekkor elárulta, hogy a Keskeny Józsi bácsi, a lakodalmi zenész neki megmondta, hogy belőlem énekesnő lesz, és azt szeretné megérni… Én mindig szerettem volna ezzel a bácsival találkozni, és egyszer bejött az üzletembe, megkérdeztem tőle, megölelhetem-e. Édesapámat nem sokkal ezután elveszítettem, örülök, hogy megérte, hogy lát nagy csatorna adásában énekelni, remélem büszke rám!”
