Horváth Gyöngyi nehezen élte meg a koronavírus miatti bezártságot. Azonban mégis egy valamire jó volt, melyet a Sztár Limonádénak mesélt el a legendás énekesnő.
„A karantén március közepén indult nekem is, 8-án még a Helvéciában felléptem, ezután gyakorlatilag nem sokat jártam az utcán sem. Én szinte belehaltam, lebénultam ebben a helyzetben, mert nekem az éneklés volt mindig az életem. Sajnos a karrierem miatt a magánéletem kicsit háttérbe szorult, mert a színpadon voltam mindig boldog, és most még ezt is elvették tőlem! Hiába nem énekeltem, teljesen berekedt itthon a hangom, valószínűleg azért, mert belülről emésztettem magam. Az volt a szerencsém, hogy a gyerekeimmel lakom együtt, mindvégig nagyon vigyáztak rám, ők intézték a bevásárlást és minden mást. A kisunokám névnapját és az én születésnapomat együtt tartjuk, kicsit ünnepeltünk májusban. Összeültünk bulizni, hogy ezt az egészet túléljük” – kezdte lapunknak az énekesnő, majd hozzátette, igyekeztek mindent bepótolni, ami az elmúlt évtizedek alatt kimaradt.
„Most kezdtem el velük ismerkedni, hiszen 53 éven át én mindig csak mentem, énekeltem, másfelé vitt az életem. A kislányom hiába itt nevelte föl Szofikát, az unokámat, én akkor is eljártam fellépni. Sajnos nem vettem emiatt részt a kislány nevelésében. Megszállott művésznő vagyok, nekem ez a hivatásom! Ebből nem lehet kiszállni, csak ha az ember élete véget ér! De minden rosszban van valami jó, és annak igazán örültem, hogy a gyerekekkel rengeteget beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz” – mesélte Horváth Gyöngyi, majd hozzátette, óriási élmény volt számára, amikor újra mikrofont ragadhatott.
„Miután a karantén megszűnt, a Margit-szigeten a Wonder Islandban léptem fel, nagyon jó volt végre kiszabadulni a szabadba az itthoni fogságból. Sokat jelentett számomra, amikor ismét beindult az élet, ha még nem is olyan intenzitással, mint a koronavírus előtti időszakban. Nem is volt kérdés, nekem és Éva számára, hogy a Masni Duót csináljuk tovább, számos tévéfelvételen jártunk az utóbbi időben. Nekünk folytatódik a karrierünk, mert ötven év van mögöttünk, amit sokan nem mondhatnak el magukról. Nagyon köszönjük a lehetőségeket Radics Márknak és a Trimedio Kiadónak, sőt külön öröm, hogy már platinalemezzel is büszkélkedhetünk. Azt azonban nem tudjuk, mit hoz a jövő, reméljük, hogy előbb-utóbb minden a régi lesz. Mindent leszámítva ragyogóan vagyok, és szeretem az itthoni életemet, a zenével foglalatoskodom.”
Péter Éva és Horváth Gyöngyi útja évtizedeken át kereszteződött, azonban a barátságuk csak néhány évvel ezelőtt pecsételődött meg.
„Gyöngyit 1974-ben ismertem meg, a Halló bárban dolgoztunk együtt. 2003-ban hívott meg a Budapest TV-n futó műsorába, majd 2014-ben az én műsoromba invitáltam egy beszélgetésre, akkor kezdődött a barátságunk kialakulni. Rá egy évre egy RTL Klubos műsorban szóló énekesként versenyeztünk, ott javasolták, hogy duettezzünk. Tulajdonképpen ott indult a közös munka. Most már egyre több helyen lépünk fel együtt, de külön-külön is szoktunk előadást vállalni. A közönség most a Vidáman élj, Radics Márk és Szlabik Erik szerzeményét hallhatja a Bakelit Fesztivál új albumán tőlünk, de ezen kívül több dalt is írtak már nekünk a fiúk, és reméljük, tovább bővül majd a repertoárunk” – kezdte lapunknak az énekesnő, aki ötven évet töltött már el a zeneiparban.
„Sok idő, de úgy érzem, egy pillanat alatt elszállt. 1966-ban énekeltem először, igaz, akkor még nem hivatásos énekesnőként. Rá két évre csöppentben bele a nagy előadók körébe, sokáig nagyon szépen ívelt fel a karrierem, azonban egy fellépésre tartva autóbalesetet szenvedtünk, öt hétig kómában feküdtem, és egy szempillantás alatt mindent tönkre tett. Miután felgyógyultam, bár folytattam az éneklést, mégis egy belső sugallatra szereztem egy tanári diplomát, és 22 évet dolgoztam pedagógusként” – mesélte Éva, aki azt is elárulta, fiatalos lendülete miből ered.
„Az édesanyám tánctanár volt, akkor három tánciskola létezett Budapesten, ebből az egyik az övé. Mindent megtanított nekem is, és már akkor szerettem szerepelni. Apám is egy temperamentumos ember volt, úgy gondolom, genetikailag örököltem tőlük a mozgékonyságomat, lendületemet. Nekem az életem a színpad, sok mindenen mentem keresztül, mindig a zene, az éneklés rántott ki a gödörből. Akkor érzem igazán jól magam, ha szerepelhetek. És ezt a sors meg is adta, nagy megtiszteltetés volt számunkra Gyöngyivel, hogy az ötven éves jubileumunkat a Fészek klubban tarthattuk meg” – mondta az énekesnő, aki nagyon jó kapcsolatot ápol Radics Márkkal, az ismeretségük is régre nyúlik vissza.
„Márkot nagyon szeretem, és a fiamként tekintek rá. A baleset után lett volna családom, de sajnos a sors felülírta. Benne a fiamat látom, intelligens, aranyos, tehetséges, jószívű. Mindig úgy képzeltem el, ha egyszer gyerekem születne, ilyen lenne. De ezt már egyik fellépés alkalmával még az édesanyjával is megbeszéltem, nem haragudott meg rám, sőt azt mondta, most már a fiamnak két mamája van” – mesélte mosolyogva Éva, majd elárulta, mivel telnek a hétköznapjai, ha épp nem tart mikrofont a kezében.
„A napi teendők után általában zenélek, vagy verset írok. Száz versem már meg is jelent, de szoktam olvasni, keresztrejtvényt fejteni, internetezni, tévézni, a barátaimmal beszélgetek. Üresjáratban soha nem vagyok, az unatkozás fogalmát nem ismerem. Olyan típus vagyok, ha kitalálok valamit, azt véghez is viszem.”
