– 48 éve, december 17-én kezdtem hivatásos előadóművésznői, énekesi pályafutásom a kecskeméti Toronyház bisztróban, ahol egy duó játszott. Szilveszterkor az Aranyhomokban is felléptem. Később jött a pécsi Nádor Pannónia szálló bárja, majd a debreceni Aranybika, és a szegedi színház. Onnan viszont hamar eljöttem, vissza az éjszakába, le Nagykanizsára, a Centrál szálló bárjába. Onnan Pestre a Fekete Macska bárba, ami velem nyílt és ezt követően sok-sok műsoros hely és étterem, külföld, valamint a Piaf bár, az utolsó állomás, a csúcs – sorolta büszkén a sanzonkirálynő.
– Azt hiszem, elégedett lehetek. Mindent megkaptam az élettől, amit akartam. Gyönyörű szép életutam volt. Rengeteg ember látott és tapsolt nekem. Remélem megőriznek jó emlékezetükben, mert bármi volt az életemben, igyekeztem minden erőmmel jót és szépet adni a közönségemnek! Voltak nagy viharok, de a dal mindig szólt az ajkamról, és így is szeretnék meghalni! Mert akihez hű voltam, és aki hozzám hű volt, az az Istentől kapott művészetem és előadókészségem: „A hangom.” Köszönet mindenért!
