„A Pille pille dal volt az első nagy mulatós slágerem, amit hozzám kötöttek – mondta lapunknak Jolly. – Köszönhetem ezt Tibónak, hiszen ez az ő szerzeménye. Ha őszinték vagyunk, ezt a nótát sokan a Románcokkal, velem azonosítják. Emlékszem, rengetegen kérték tőlem a Pille pillét, amikor már megismertek az utcán, mint énekest. Általában minden előadónak van egy olyan dal, ami hozzá kötődik, abban az időben nekem ez volt az, ez 2000-ben volt, és mai napig szokták fellépéseken tőlem kérni. Már nem olyan sokszor, mint régebben, de szokták. Jó élményeim vannak ezzel a szerzeménnyel kapcsolatban. A Tibóval való megismerkedésem nagyon hosszú időre nyúlik vissza, akkoriban még egy helyen szerepeltek a zenészek, ugyanabban a szórakoztató műsorokban. Ott találkoztunk, aztán sokszor egymás előtt vagy után léptünk fel, gyakran összefutottunk rendezvényeken. A kollegalitás így kezdődött, aztán egyre többet beszélgettünk, nagyon felnéztem rá, tisztelem, mint dalszerzőt, rengeteg sláger fűződik mai napig a nevéhez. Kék a szeme, Táncolj cigánylány, ezek örökzöldek. Ez az igazi siker! Nagyon leszólják manapság a mulatós műfajt, de azt ismerjük el, hogy a mostani fiatalok slágerei, amiket a tinik hallgatnak, ezekben azt látom, hogy nem lesznek tartósak. Nem hinném, hogy 10-20 év múlva is menők lesznek. Persze lehet ezt a műfajt fikázni, keresni benne a hibát, meg lehet cikinek nevezni, de valamiért ezek a dalok mégis fennmaradnak, de vannak örökzöld, mulatós slágerek, amik mai napig, és sok-sok év múlva is felcsendülnek majd. Hiába jönnek mindig újabb dalok, ezeket akkor is kérni fogják. Hála Istennek nekem is sikerült már ilyen nótákat szerezni, és erre nagyon büszke vagyok! A mai fiataloknál már más értékek vannak. Mostanában inkább mennyiségre, mint minőségre mennek. A zenészeknek, énekeseknek, ahogy változik folyamatosan a világ, nagyon sok mindenhez kell alkalmazkodni. De jó lenne, ha a minőség állandó maradna ebben a rohanó világban!”
Jolly érthetetlenül áll az elé, hogy negatív cikkek főszereplője lett.
„Vannak újságok, ahol állandóan rossz színben próbálnak feltüntetni, mindig úgy írnak rólam, hogy negatív legyen a visszhang. Szeretném most megragadni az alkalmat, hogy elmondjam: nem egyszer, nem kétszer próbáltam tudatni az újságírókkal, a Facebook–oldalamra is kiírtam, hogy éppen ezért megválogatom, kinek nyilatkozom, nincs szükségem ilyenfajta szereplésre. Nem járulok hozzá, hogy a nevemet használják, mert csak negatív dolgok születnek ezekből, mintha az emberek gyűlöletét akarnák szítani. Múltkor is egy posztomat úgy kifordítottak, hogy rengeteg rosszindulatú hozzászólás érkezett. Kiraktam, hogy lesz koncertem, és az emberek menjenek buliba. Mert én aggódom a zeneiparért, és ha biztonságos keretek közt lehet menni koncertre, akkor miért ne hívnám a közönségemet? És menjenek más előadók fellépésére is, mert ha ez így folytatódik, meghal a zeneipar, a szórakozóhelyek. Én 20-25 éve ebből élek, ez a munkám, elvégeztem az iskolát, nem kevés időt, energiát fordítottam arra, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Igen, szerencsém van, hogy az a munkám, ami az életem, a hivatásom, de azt hiszem, ez így van jól, én hiába mennék el péknek, vagy autószerelőnek, azzal senki nem járna jól. Az egész életemet a zenére tettem fel, és nem szeretnék mással foglalkozni. Én a zene miatt rengeteg mindenről lemondtam, sok mindent elvettem emiatt a szeretteimtől, hogy ezen a pályán valamit el tudjak érni. Ez nem arról szólt, hogy mennyi pénzt keresek, mint ahogy ezt sok mindenkiről el lehet mondani ebben a szakmában. Időt, energiát fektetsz bele, mint egy induló üzletbe, mész az álmaid után, és csak remélni tudod, hogy valóra válik. Mert vagy sikerül, vagy nem. Nekem sikerült, óriási nagy dolog, hogy ennyi év után is ott vagy a legjobbak között, még ha vannak, akik ezt nem is ismerik el. Hálás vagyok, hogy abból élek, amit szívből csinálok. A mulatós műfaj nagyon le lett züllesztve, nagyon nehéz hitelesnek maradni, hogy a közönség ne forduljon el tőled. És sajnos a magyar emberek legnagyobb hibája, a legnagyobb börtöne, hogy mások mit gondolnak róla. Most, hogy kevesebb a munka, kevesebb a fellépés, többet megyek társaságba, több emberrel találkozom közvetlenül, és azt tapasztalom, hogy nagyon sok a rosszindulat. Mindezt pedig a vírus miatt kialakult bizonytalan helyzet csak fokozza. Rengeteg a frusztrált ember, aki a másikon vezeti le a feszültségét. Remélem, hamarosan elmúlik ez az egész, és az emberek visszatérhetnek a rendes életükbe. Mert amerre most tartunk, az senkinek sem jó!”
